;)
Emléktáblák versenye. Magyar nyelvűek voltak a Mihály-kapuhoz vezető híd feliratai
2017 02 26.
Nyilván mindenki, akit valamennyire érdekel Pozsony építészete, vagy csak nyitott szemmel sétál a városban, ismeri a Széplak utca irányából a Mihály-kapuhoz vezető rövidke Mihály-hidat és környékét.
A Mihály-kapu hídja, még a kőfallal, 1890 körül.
Pozsony egyik legeredetibb utcarészlete ez, amelynek története a középkorba nyúlik vissza, egészen pontosan abba az időbe, amikor a városfalakat vizesárok vette körbe. Ennek léte az újkorra okafogyottá vált, betemették, és a 18. században hidat emeltek fölé, hogy a Mihály-kapun keresztül állandó bejutást biztosítsanak a városba.
Igaz, de mégsem
Amiről most szó lesz, az a híd közepén álló két szobor, Mihály arkangyal és Nepomuki Szent János szobrai, pontosabban a talapzatukon olvasható felirat. Még pontosabban: a talapzatra ragasztott kőtábla alatt levő felirat, amely jelenleg szabad szemmel nem látható. Legfeljebb azok a pozsonyiak látják maguk előtt, akik emlékeznek erre az eredeti, magyar nyelvű feliratra, vagy akik a régi képeslapok alapján visszakeresik. „UMIESTNIL BRATISLAVSKÝ OKRÁŠĽOVACÍ SPOLOK 1898ˮ olvashatjuk jelenleg a szlovák szöveget kőtáblán, amelynek esetében színe és megmunkálása alapján is szembetűnő, hogy nem része az eredeti talapzatnak.
A felvételen a talapzatra ragasztott kőtábla látható.
De aki rendelkezik némi történelmi áttekintéssel, annak nyilván egyébként is eszébe jut, hogy a felirat ebben a formájában semmiképp sem származhat 1898-ból. Egyrészt mivel akkoriban közterületekre Pozsonyban nem igazán véstek szlovák szöveget, másrészt a várost szlovákul sem Bratislavának, hanem Prešporoknak hívták.
Szépítő divatok
De kezdjük ott, hogy kinek juthatott eszébe 1898-ban, hogy Pozsonyban köztéri szobrokat újítson fel, és azokra emléktáblát helyezzen. A városszépítés, bármennyire is furán hangzik, az előző századforduló előtti Magyarországon nem unatkozó polgárok hobbija volt, hanem központilag megszabott kötelesség. Méghozzá azért, mert azokban az években ünnepelték a magyar millenniumot, vagyis a magyarok honfoglalásának ezredik évfordulóját (a feltételezett dátum, amelyből kiindultak, 896 volt).
Nagyszabású ünnepségek zajlottak országszerte, a tehetősebb városok pedig igyekeztek méltó emlékeket állítani a nagy évforduló tiszteletére. (A legnagyobb beruházás Pozsonyban a Fadrusz-féle Mária Terézia- szoborcsoport volt a Koronázódomb téren, amelyet aztán 1921-ben megsemmisítettek. És említhetjük a dévényi oszlopot is, amely szintén nem élte túl az 1921-es esztendőt.) De egyébként jellemző volt, hogy a polgárok is aktívak voltak, és igyekeztek szebbé tenni saját környezetüket, a lepukkantabb közterületeket.
A Mihály-kapu hídja a vaskerítéssel és az eredeti felirattal, 1900 körül.
A városi tanács a háztulajdonosoknak is megszabta, hogy ügyeljenek a házak és utcák tisztaságára. A Pozsonyi Városszépítő Egylet is igyekezett minden alkalmat megragadni a kezdeményezésre, vagy más kezdeményezéseket karolt fel. Győrik Mártonnak az egyletről írott, 1918-ban megjelent könyvéből megtudjuk azt is, pontosan kik serénykedtek a Mihály-híd felújítása kapcsán. „Mi, idősebbek még emlékszünk, milyen ronda és szűk utca vezetett a hídon és a régi falakon keresztül a Mihály-kapuhoz” – írja Győrik. Hála elsősorban Gervay Ferdinánd, Palugyay József, Sigmund Reidner és Slubek Gusztáv bizottsági tagoknak, az egylet a terület tulajdonosának, Pisztóry Félix özvegyének, Schmidt Idának a beleegyezésével leromboltatta az eredeti hidat, és 1898-ban 4400 korona költségen kialakíttatta a jelenlegi korlátokat.
Sikerült rázoomolnunk a magyar nyelvű feliratra.
A híd közepénél álló talapzatok megmaradtak, rajtuk Mihály arkangyal és Nepomuki Szent János szobraival. A talapzatba pedig belevésették: Helyreállította a Pozsony városi szépítő egylet 1898. Merthogy ők is csak felújíttatták. Az eredeti szobrok az 1720-as évekből valók, ahogyan az eredeti híd is.
Új szobrok, új felirat
A következő felújítással azonban nem vártak száz évet sem, hiszen az 1980-as évek első felében már hozzáláttak. A két szobor replikáit 1984-ben készítette el Ladislav Chamuti, és a másolatok kerültek az oszlopokra. 2008-ban egy éjszakai vihar miatt kidőlt fa eldöntötte Mihály arkangyal szobrát, de a város költségén rendbe hozták.
Mihály arkangyal szobra a huszadik század 80-as éveiben.
De ugorjunk még vissza az 1980-as évekbe! Ekkor került sor arra a változtatásra, amely írásunk fő tárgya, és amelyre Galán Géza, a 2012-ben elhunyt színész és rendező is felhívta a figyelmet 1992-es cikkében, az Új Szó napilapban. „Alig pár éve, hogy egy szorgos „műemlékvédő” éppen a szemem láttára ragasztott új kőlapot a volt vizesárok feletti hidacska két szobrának talapzatára, amivel szépen letakarta az eredeti feliratot: „ÁLLÍTTATTA A POZSONYI VÁROSSZÉPÍTŐ EGYLET 1898.” (ő sem idézi pontosan a feliratot – a szerkesztő megjegyzése). Ez volt olvasható csaknem száz évig. Az új kőtábla literája szerint pedig: „POSTAVIL BRATISLAVSKÝ OKRÁŠLOVACÍ SPOLOK 1898.” Így mindjárt más! Némi szépséghiba, hogy „Bratislavský okrášľovací spolok” nem létezett, ellenben volt egy városszépítő – ízlelgeti a szó jelentését az olvasó? – egylet. Méghozzá pozsonyi! S egy kőtáblával megszüntették. Erre volt anyag, erre volt munkaerő. Ellenben nem akadt pl. tollforgató, aki ezt szóvá tette volna!? Vagy fel sem tűnt senkinek?ˮ
A Mihály-kapu hídja a huszadik század 80-as éveiben.
A cikkből kiderül, hogy a feliratok cseréje, pontosabban lefedése minden különösebb felhajtás nélkül történt, valamikor a nyolcvanas évek közepén (ha olvasóink közül valaki tud pontosabb időpontot, hozzászólásban szívesen fogadjuk). Mivel a szöveget közrefogó domború fémkeretek jelenleg is megvannak, ezeket valószínűleg az eredeti helyükről áttették az új táblákra.
Van megoldás?
Mindazon túl, hogy az eddig leírtak újabb anekdotákkal gazdagítják a pozsonyi közterületekről szóló történetek gyűjteményét, felmerül a kérdés, hogy mit lehet egy ilyen helyzettel kezdeni. Úgy hagyni, miközben a történészi szemnek azonnal nyilvánvaló, hogy a szlovák nyelvű szöveg 1898-as keltezéssel megtévesztő, hamis? Visszaállítani az eredeti állapotot (legalább az egyik talapzaton, merthogy mindkét szobor talapzatán van felirat)? Kérdés, milyen állapotban lehetnek a fedőtáblák alatti vésetek. Vagy lecserélni a jelenlegi fedőtáblát egy többnyelvűre? Az meg már szintén nem lesz eredeti.
A Mihály-kapu hídja napjainkban.
Az eredeti állapot visszaállítása kapcsán nyilván felmerülne, hogy a város jelenlegi lakosságának többsége nem értené. Bár a templomokban és egyéb középkori épületeken levő latin feliratokat sem érti a legtöbb hazai bámészkodó, mégsem emel panaszt miatta, mert elfogadja kordokumentumnak. De ha ezzel a logikával közelítünk a jelenséghez, akkor a jelenlegi, szlovák szövegű fedőtáblákat is tekinthetjük kordokumentumnak, hiszen saját koruk értékrendszerét tükrözik, ahogyan az alattuk levő magyar felirat is. Mi lehetne az a megoldás, amellyel mindenki azonosulni tudna?
Veres István
Fotó: Braňo Bibel
Lájkolja a Pozsonyi Kifli PT. oldalát!
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!