Fehér nyakkendő kötelező. Így készült a pozsonyi Öreg híd

Régi pozsonyi történetek
2. április 2019 -

Pontosabban az Öreg híd elődje, a Ferenc József híd, amelyet 1890 végén adtak át, a császár és király Őfelsége jelenlétében, „rendkívül hideg időben. Na és persze fehér nyakkendőben.

Batka János pozsonyi főlevéltáros hagyatékából került elő az a két meghívó, amely a címzettet két 1890. decemberi eseményre invitálja. Mindkét esemény Ferenc József császár és király pozsonyi látogatásával kapcsolatos. 1890. december 30-án ugyanis az uralkodó a városba érkezett a róla elnevezett acél Duna-híd ünnepélyes átadására.

2

Az egyik meghívót Gustav Dröxler, a város polgármestere küldte, célja pedig, hogy Batka jelen legyen a vasútállomáson az uralkodó érkezésekor: „Tisztelettel kérem Tekintetes Batka János levéltáros urat, sziveskedjék Ő Felségének megérkezésekor az oszt. magyar államvasut pályaudvarában való ünnepélyes fogadása végett kedden, 1890. évi december hó 30-án reggel 8 órakor a városház kis termében, és Ő Felségének elutazásakor ugyanazon napon, azaz kedden 1890. évi december hó 30-án délután 3 és ½ órakor az oszt. magy. államvasut pályaudvarában megjelenni.” A levél aljában egy megjegyzés: „Diszruha vagy frakk (fehér nyakkendővel)” – aláhúzva. Majd még egy megjegyzés, kétszer aláhúzva: „Sziveskedjék mindkét alkalommal kocsiról gondoskodni.”

A másik meghívó Pozsony szabad királyi város törvényhatóságától érkezett, és a Prímási palotában esedékes ünnepi estélyre invitálja Batkát, december 29-ére, vagyis a híd ünnepélyes felavatásának előestéjére, valamint a másnap 10 óra 30 perckor kezdődő átadási ünnepségre, a bal parti hídfőhöz. A meghívó végén itt is rövid megjegyzés: „Díszruha vagy frakk, fehér nyakkendő.”

01

 Pozsonyi Városi Levéltár gyűjteménye

A meghívókból egyrészt kiderül, hogy egy-egy forgalmas napon már 1890-ben sem volt egyszerű megközelíteni a pozsonyi főpályaudvar épületét, másrészt pedig nyilvánvaló, hogy az illetékesek a híd átadását a legnagyobb körültekintéssel kezelték. Egy város számára kevés hasonló kaliberű eseményt lehetett elképzelni, mint hogy az uralkodó tiszteletét teszi. Ferenc József például majdnem 20 évig nem is járt Pozsonyban, a hídátadás napja előtt legutóbb 1871-ben (legközelebb pedig 1897-ben, a Mária Terézia-szobor felavatásakor). Az ünnepélyes átadáson jelen volt még Frigyes főherceg (aki egyébként Pozsonyban lakott), Szapáry Gyula gróf, Magyarország miniszterelnöke, Baross Gábor közlekedési miniszter mellett még három kormánytag. „Rendkívül hideg időben, de Pozsony városában szokatlan nagy fénnyel ülték meg az ünnepet” – írta az eseményről 1891-ben a Vasárnapi Újság.

04 

 Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye

A felhajtás azért sem volt indokolatlan, mivel a híd megépítése Pozsony számára egy új élet kezdetét jelentette. Hogy az állandó híd nélküli közlekedés hogyan is nézhetett ki, arról Ortvay Tivadar is beszámol Pozsony Város utcái és terei című munkájában. „Létesülése százados óhaj volt, mert az addig a Dunán át a közlekedést fenntartott járom- röpülő- és hajóhidak teljességgel a vízár és a tél esélyei által voltak befolyásolva s nem biztosították a zavartalan átkelést.” A helyzet persze nem csak a 19. század második felét jellemzi, hiszen az áruszállítás és a közlekedés jó néhány száz évig zajlott így nemcsak Pozsonyban, hanem más Duna menti városokban is.

08

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye

Mindezek ellenére az állandó pozsonyi Duna-híd megépítésének tervei sokszor elbuktak, egyszer a vasútépítés, egyszer pedig az éppen aktuális gazdasági válság miatt. „Már 1838-ban került szóba a Dunának Pozsonynál való áthidalása a Bécs-győri vasút engedélyezése alkalmából, de a vasút a Duna bal partján épülvén ki Budapestig, a híd építésének szüksége fenn nem forgott. Csak mikor utóbb a Vágvölgyi Vasuttársulat a vasútvonalat Pozsonytól Sopronig akarta meghosszabbítani, mutatkozott a régi terv végrehajtás a ismét sürgősnek. A hid terveket el is készítették, de az 1873-as pénzügyi válság tönkretette a társulatot s vele együtt a híd építését is” – fejti ki Ortvay, aki szerint a nagy áttörés az akkori kormányzatnak köszönhető. „A kormány erélyes és céltudatos politikájára volt szükség, hogy a régi terv végre meg is valósuljon Az országgyűlés 1899-ben 10 évre évenkint 200 ezer forintnyi összeget szavazott meg a hídépítésre, Pozsony szabad királyi város közönsége pedig, tudván, hogy az állandó híd nemcsak élénkebb s biztosabb forgalmat, hanem jelentékenyebb jövedelmet is biztosít, lemondott 1888-ban november 5-én az állam javára régi hídvámszedési jogáról” – tudjuk meg. Ortvay ezért a híd tulajdonképpeni megteremtőjének Baross Gábor volt kereskedelmi és közlekedési minisztert tekinti. Persze azért megemlíti Cathry Ferenc mérnököt és építési vállalkozót, aki „1889 augusztus 12-én fogott munkához, s azt 1890 dec. 30-án befejezte, amely napon a hidat átadták a közforgalomnak”.

09

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye

Érdemes figyelmesen olvasni a dátumokat, mert ezek szerint a híd egy évig és 5 hónapig épült. Összehasonlításképp: száz évvel később, a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria híd újjáépítése nem sokkal rövidebb ideig, szűk egy évig tartott: 2000 októberében kezdődött, és 2001 októberében adták át. Ráadásul Pozsony első állandó hídjának építését váratlan nehézségek is hátráltatták. A közbejött vízár is megnehezítette és késleltette, de meg is károsította a művet, vasszerkezetének egyik, Ligetfalu felőli oldala bedőlt.

07

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye

A Vasárnapi Újság 1891-es 2-ik száma így ír erről: „Július elején a nagy középnyílás pilotirozása is megkezdődött, s azt hitték, hogy október hó végére mindennel elkészülnek. Julius végén azonban tudvalevőleg egészen váratlanul áradni kezdett a Duna s ez az áradás csakhamar oly nagy lett, hogy a város egésze is víz alá került s szeptember 7-én 6 ¼-nyi hallatlan magas vízállásnál a híd fölszerelésének egy része, mintegy 130 000 kilogramm súlyú vassal együtt, a hullámok alá süllyedt. A vállalkozó Cathry mérnök azonban a napokkal előre látható katasztrófa elkerülése vagy legalább enyhitésére számos célszerű intézkedést tett s az állami vasútak gépgyára Baross Gábor rendeletére nagy mennyiségű vasat szállított s október elején, midőn a vízállás alacsonyabb lett, új erővel fogtak hozzá a munkához s november 20-ára elkészültek olyannyira, hogy az új híd az esetleges jégzajlást is képes lett volna kiállani.”

05

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye

A svájci származású Cathry nyilván tudta, mit csinál, hiszen 73 000 forintnyi biztosítékot tett le, és kötelezte magát, hogy a művet december 31-ig befejezi. Az építkezést ráadásul saját felelősségére már 1889 márciusában elkezdte, holott a budapesti Országgyűlés csak júliusban fogadta el az építkezési szerződést. 1890. december 9-én mindenesetre a Pozsonyba érkező miniszteri küldöttek megállapíthatták, hogy a híd elkészült.

10

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye 

A 4 folyampilléren, 2 szárazföldi pilléren nyugvó felső konstrukció öntvényből és hengerelt vasból készült. Pilléreit dévényújfalusi kőből rakták. A kocsiút impregnált fakocka burkolattal, a gyalogjáró pedig tölgyfa padozattal volt ellátva. Összköltségei 1 780 000 forintra rúgtak.

06a

Pozsonyi Városi Múzeum gyűjteménye 

„Pozsony ujkori fejlődésének legszebb legbiztatóbb vívmánya az. A város nagyobb arányokban való fejlődésének jelentős bizonyítéka. Jobb jövővel kecsegtető, imponáló határkő a régi és új Pozsony között” – írta a hídról Ortvay.

A Ferenc József híd (Csehszlovákia megalakulásától Milan Rastislav Štefánik híd néven) 1944. április 3-ig állt, amikor is a visszavonuló németek felrobbantották. A szovjet katonák német hadifoglyok kényszermunkájával újjáépítették, és a 10 évig tartó ideiglenes használatra szánt híd további 75 évig a helyén maradt. De ez már egy másik híd, a Vörös hadsereg hídjának története.

Veres István

Támogatóink