Hogyan beszéltünk a régi Pozsonyban?

Kultúra
2019 04 2.

A germanista Jozef Tancer kötete a háromnyelvű Pressburg-Pozsony-Bratislava iránt érdeklődő olvasónak szól. Elsősorban a médiában, de a szakmaibb jellegű publikációkban is gyakori témája a visszaemlékezéseknek a város két háború közötti multietnicitása és multireligiozitása. Közhelyszámba megy, hogy Pozsonyban mindenki három nyelvet ismert (a németet, a magyart és a szlovákot), és toleráns légkör uralkodott mindaddig, amíg ezt romba nem döntötte a háború és az utána következő áldatlan időszak. Nemegyszer ábránd csupán, hogy a múltunkban pozitív példát találjunk a nyílt társadalomra és a munka vagy az élet új lehetőségei utáni globális migrációra.

09

Jozef Tancer 

Jozef Tancer kötetéből az derül ki, hogy ez a tárgyalt időszakban sem volt annyira egyszerű és magától értetődő. A modern szociolingvisztikai módszerek alkalmazásával, sokéves széles körű kutatás eredményeként (a vizsgált mintát több mint 70 válaszadó alkotta) összeállított kötetben húsz, 1916 és1933 között született emberrel készített beszélgetés olvasható, akik németként, magyarként, szlovákként, zsidóként mind régi pozsonyinak mondják magukat. Vannak közöttük pozsonyi születésűek és ideköltözöttek, olyanok, akiknek el kellett menniük, és olyanok, akik maradtak. Az egyes beszélgetések az oral history iskolapéldájaként a „nagy történelem” hatását mutatják be az egyén sorsára.

100

Jozef Tancer: Rozviazané jazyky. Ako sme hovorili v starej Bratislave. Bratislava 2016 Slovart.

A megkérdezettek lényegében arról mesélnek, hogy milyen nyelven beszéltek otthon és a külvilágban, milyen iskolába jártak, hol találkoztak a többnyelvűséggel, és hogyan tekintenek önmagukra, továbbá arról, hogy az irodalmi nyelvet vagy valamilyen dialektust használtak-e, hogy milyen nyelven tudtak írni, milyen kötetekből állt a könyvtáruk, és hogy mi az anya- vagy a domináns nyelvük. Látszólag a nyelvekről van szó, a szavak azonban sokszínű képet festenek Pozsony két háború közötti életéről, a világégés tragikus éveiről, de a reálszocializmus nehéz időszakáról is (a német nyelv a háború után megvetendőnek számított). A társadalom mindennapi életéről és kultúrájáról sokat eláruló nyelvi életrajzok további kutatók, szociológusok, történészek vagy akár muzeológusok számára is hasznos forrásnak bizonyulhatnak.

55

Illusztrációs felvétel. 

A beszélgetésekhez a szerző modern módszertani megközelítéssel (a nyelvi repertoár, nyelvi ideológia kategóriák alkalmazásával) készült rövid esszéket, tanulmányokat fűzött. Véleménye szerint a háromnyelvű Pozsonyra vonatkozó kérdés helytelenül van feltéve. A szerző cáfolja a lakosok egyértelmű háromnyelvűségének mítoszát; voltak pozsonyiak, akik a környezetüktől függően csupán egy, esetleg két nyelvet bírtak. Tancer a többnyelvűség kialakulásában az iskolát és a családot sorolja az első helyre. Ráadásul a kommunikáció egy nyelven és annak dialektusaiban is lehetséges, amire jó példa Pozsonyban a német irodalmi nyelv, a pozsonyi német dialektus, valamint a Szudétavidékről származó cselédlányok német dialektusa. A szerző által partnernek tekintett válaszadókkal folytatott beszélgetések alapján Tancer azzal az összetett kérdéssel is foglalkozik, hogy mi az anyanyelv, rámutatva a szó jelentéstani sokszínűségére (lehet az anya vagy az apa nyelve, lehet az a nyelv, amellyel az illető azonosul, vagy amely domináns számára).

9

 Illusztrációs felvétel. 

Szól a két háború közötti Pozsony érdekes, bájos jelenségéről, a nyelvek (német, magyar, szlovák) variálásáról és keveréséről a konverzációban (az ún. nyelvi kódváltásról). Az altémák között a nyelvvesztés is szerepel, hiszen a háború után a magyar és a német nyelv használata etnikai és osztályszempontból is megbélyegző volt. Igazi kuriózum a zenész Albrecht János, azaz Hansi Albrecht „bohém” társasága (a Régi Mesterségek Reneszánszának Főiskolája) által végzett kutatást, a „rózsikológiát” bemutató szakasz, amelyből kiderül, hogy a nyelvtani szabályoktól függetlenül is lehet szlovákul beszélni.

02

Illusztrációs felvétel. 

Tancer kötete több a szerző nyelvi kutatási eredményeinek összefoglalásánál. Beszélgetőpartnerei átadják neki és az olvasónak történelmi tapasztalataikat a mindennapi kommunikációs szükségletekből fakadó többnyelvűség formáiról a többnemzetiségű Pozsonyban. A saját élményekből és érzésekből felépülő vallomások történelmünk bonyolult, nemegyszer vészterhes korszakait mutatják be. A kötet szakszerűsége mellett igen olvasmányosan, a nagyközönség számára is érdekesen mutatja be a többnyelvű Pozsony történetét.

Dr. Elena Kurincová

Pozsonyi Városi Múzeum

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink