A pozsonyi Napóleon-kőnek 1958-ban nyoma veszett

Régi pozsonyi történetek
2022 03 13.

Pozsony 1809-es esztendejére rányomta bélyegét a francia–osztrák háború. Június elejétől a városnak másfél hónapon át az ellenség ostromával kellett szembenéznie, majd mintegy négy hónapon át a megszállás gyötrelmeit nyögte. Ebben az időszakban, 1809. augusztus 31-én látogatott el Napóleon Pozsonyba. Szemrevételező látogatása során a franciák császára megtekintette a Várat, a szövetséges szász sereg táborát és Pozsony előhegysége környező csúcsainak elhelyezkedését. A hagyomány szerint rövid pihenőt tett a Szamárhegy (Eselberg) lábánál, ahonnan jó kilátás nyílt a Grande Armée által megszállt környékre. Napóleon levelezése is bizonyítja, hogy a hadvezér megismerkedett a helyi tereppel. Röviddel a Schönbrunnban felállított főhadiszállására történő visszatérése után ismertette a megszállt várossal kapcsolatos további terveit.

 

A szőlők, rétek, kisebb erdők borította Szamárhegy arról kapta nevét, hogy egykor szamarak legeltek rajta. Az állatokkal bőrtömlőkben ivóvizet szállítottak a Várba a közeli forrásokból. Így oldották meg az ivóvízellátást egészen a 18. század közepéig, amikor is megépült a pozsonyi születésű Kempelen Farkas által tervezett vízvezeték. A Szamárhegy oldalsó, egykor a Haubnerberg nevet viselő csúcsán, amelyet ma a Rizner utca (Riznerova), a Radványi utca (Radvanská) és a Lucsony (Medzierka) övez, valamikor 1809 után egy kőhasábot helyeztek el. Ez Napóleon-kő néven vált ismertté, a Haubnerberget pedig Napóleon-dombként kezdték emlegetni.

Az enyhén gúlaszerűen, legfelül kis vascsúcsban végződő, szépen megmunkált szabályos négyoldalú kőhasáb a hagyomány szerint a császár itt jártának állít emléket. A kő mind a négy oldalába a „N. Q.” kezdőbetűket vésték, talán a latin „Napoleon quiescebat” (Napóleon megpihent) rövidítéseként. Batka János városi levéltáros szerint az objektumot említő első dokumentum valószínűleg Pozsony 1850-es kataszteri térképe, amelyen a kő Haubner-Berg-Pyramide néven szerepel. Ne hallgassuk el azonban a publicista Kumlik Emil által hangoztatott véleményt sem, nevezetesen, hogy a kő kataszteri felmérés céljából került a helyére. Mások szerint a Napóleon-kő valójában a szlovák származású evangélikus lelkész, Rázga Pál (1798–1849) emlékköve. A magyar liberális köznemesség Kossuth vezette reformmozgalmának híve 1848. március idusa után a forradalom mellett agitált, és ezzel azután sem hagyott fel, hogy Pozsonyt decemberben elfoglalták a császári csapatok. Rázgát elfogták, bebörtönözték, és a Haynau-féle statáriális bíróság elé állították, amely a forradalomban való részvételért kötél általi halálra ítélte. 1849. június 18-án a Szamárhegyen végezték ki.

 

A pozsonyi Napóleon-kő

 

Bármi legyen is az igazság, a követ, amelybe a régi fotó tanúsága szerint a hosszú évek során számos arra járó belevéste névjegyét, ma már nem találjuk a helyén. 1958-as eltűnéséről a pozsonyi Večerník is beszámolt. Az esti hírlap 1958. november 1-ji számának „Keressük a Napóleon-követ” című cikke az eltűnt nevezetesség felkutatására hívta fel olvasóit. A kívánt siker azonban elmaradt, a kő sorsának további alakulását homály fedi.

Azóta a Napóleon-domb jellege is megváltozott, felépült rajta a Bonaparte-ház. Mégis mind a mai napig megtalálható itt az 1809-es esemény élő emléke. A hagyomány szerint Napóleon látogatásának emlékére három tölgyet ültettek a dombon. Az egyik fa odvában vélhetően gyerekek tüzet gyújtottak a múlt század 90-es éveinek elején, ezért ki kellett vágni. A maradék két fa egyike ugyancsak az emberi tevékenység vagy az időjárási hatások áldozatául esett. Így a Napóleon-dombon ma már csak egy emléktölgy magasodik. A mintegy 2,5 méter törzskerületű vén, terebélyes fa, amelynek megmentésében a Bonaparte-ház építése során az Ibolya-völgyi Polgárok Egyesülete is részt vállalt, történelmi vonatkozása miatt kétségkívül nagyobb figyelmet érdemelne.

Matej Čapo

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink

Don`t copy text!