;)
Monumentum
2013 05 26.
Ha a Ligetfalu – Berg határátkelő felől közelítjük meg Berget, ezt a mintegy 700 lelket számláló, Pozsonytól mindössze tíz kilométerre fekvő alsó-ausztriai falucskát, rögtön a helységnévtábla után két érdekesség is felkeltheti a figyelmünket.
Az egyik egy jól felszerelt, tisztán tartott kerékpáros pihenőhely, ami mifelénk sajnos ritka látványosságnak számít; közvetlenül mellette pedig egy ormótlan betonkocka, rajta a következő, fenyegetően virító feliratokkal:
ПРОЕЗД ЗАКРЫТ
DIE DURCHFART IST GESPERT
Magyarul körülbelül ennyit jelentenek ezek a szavak: „Az átkelő lezárva.“ Ha átfutjuk a németül, angolul és szlovákul olvasható ismertetőket, kiderül, hogy egy tipikusnak éppen nem mondható második világháborús emlékmű előtt állunk. Ahhoz, hogy megértsük, amit jelképezni akar, nem árt kicsit visszatekintenünk a múltba.
Ausztria már a második világháború kitörése előtt, 1938 március 13-án a Harmadik Birodalom részévé vált, miután a Wehrmacht bevonult az ország területére (ez volt az ún. Anschluss). Az osztrák-szlovák határon fekvő, jórészt németek által lakott Pozsonyligetfalut és Dévényt a müncheni egyezmény alapján, 1938. október 10-én csatolták Hitler államához. Ez azt jelenti, hogy Pozsonynál a Duna ténylegesen határfolyóvá vált a Harmadik Birodalom és Cseh-Szlovákia, majd a Szlovák Köztársaság között – erre emlékeztetnek az Öreg híd két hídfőjénél álló ellenőrző épületek (vámházak). Pozsonyligetfalu visszakapta német nevét – Engerau –, s 1942-ben hozzácsatolták Wolfsthal és Berg településeket is.
1944 szeptemberében, nem sokkal a második világháború vége előtt, a náci megszállók Berg határában egy védősánc – az ún. Délkeleti sánc vagy Südostwall – építésébe kezdtek, hasonlóan, mint a Harmadik Birodalom más határvonalai mentén. Az árkokból, tankcsapdákból és géppuskafészkekből álló sáncnak, amely a Vörös Hadsereg nyugati irányú invázióját lett volna hivatott megállítani, csak egy része készült el. Az eredeti, meglehetősen nagyszabású terv szerint a Kis-Karpátoktól Ausztria keleti határai mentén a mai Szlovénia területén keresztül egészen az Adriai-tengerig kellett volna húzódnia. Pozsony környékén a védősáncot összekötötték volna azzal a korszerű erődrendszerrel, amelyet még a 30-as évek második felében épített a csehszlovák hadsereg éppen a náci Németország irányából fenyegető támadások kivédésére. A sors iróniája, hogy a Csehszlovákia határainak védelmére szánt „Beneš-vonal“ erődítményeinek nagy része a müncheni egyezményt követően harc nélkül került a náci megszállók kezére.
.jpg?w=750)
A Délkeleti sánc építésének kezdetekor a legnagyobb problémát a munkaerő hiánya okozta, hiszen a férfiak többségét Ausztriából is a frontra vezényelték. A nácik ezért az igencsak megterhelő munkát hadifoglyokkal és munkaszolgálatosokkal végeztették, de nem kímélték a helyi lakosokat, asszonyokat, gyerekeket, öregeket sem. Sőt, Magyarországról mintegy 2000 zsidó foglyot hozattak, akiket Pozsonyligetfalun szállásoltak el egy rögtönzött munkatáborban, amely főként gazdasági épületekből, istállókból állt. Az embertelen körülmények, a hideg, a nehéz munka, a higiénia teljes hiánya miatt terjedő járványok, az éhség és legfőképpen az őrök brutalitása naponta tízesével szedte áldozatait. A korabeli beszámolók szerint a munkaszolgálatosok étrendje csak vizenyős répa- vagy krumplilevesből és rossz kenyérből állt, a helybélieknek pedig szigorúan megtiltották, hogy ételt osszanak nekik. Mindezt úgy, hogy naponta 12 órát kellett kemény fizikai munkát végezniük, valamint reggel és este kilométereket gyalogolniuk Ligetfaluról a munkálatok helyszínére, majd vissza a táborba.
Azokat, akik a megpróbáltatásokat nem élték túl, tömegsírokba temették. 1945 áprilisában és májusában a ligetfalui temetőben öt ilyen tömegsírt tártak fel, 460 halottal, köztük sok meggyilkolttal. A halál oka 48 áldozatnál lőtt seb, 19-nél koponyatörés volt; néhányukat pedig egyszerűen élve eltemették.
1945 márciusában a kerületi parancsnokság rendelkezésére a ligetfalui tábort kiürítették a Vörös Hadsereg közeledése miatt. A túlélőket Mauthausenbe szállították, a halálmenet során még legalább százan életüket vesztették. A Délkeleti sánc elkészült szakaszain a szovjetek mindenféle harc nélkül áttörtek. A rengeteg áldozattal járó munka teljesen haszontalannak bizonyult. Néhány évvel később az amerikai hadsereg buldózerei temették be az árkokat. Az emlékművé átalakított betontorlaszra is a föld alatt bukkantak rá 2008-ban, a csatornázási munkálatok során.
Így vált ez a meglehetősen közönséges tárgy jelképpé: minden totalitárius diktatúra értelmetlen pusztításának örök monumentumává.
Monumentum nagyobb térképen való megjelenítése
Kacsinecz Krisztián
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink
Eseménynaptár
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!