Kár értük.

GENIUS LOCI
2019 04 2.

Rögtön, amint megláttam őket, ez villant be. Hogy kár értük. A pozsony-főrévi temető, az egykori Ober-Ufer település utolsó látható, tapintható német nyelvű emlékeiről van szó, no meg a harsány piros keretes matricákról, nem ritkán egyenesen a sírfeliratra ragasztva, neveket-évszámokat kitakarva. Itt is, ott is azt az üzenetet hordozzák, hogy ideje iparkodni (vagyis fizetni), a sírhelyet hamarosan likvidálják.

oberufer1

Nem, ez itt nem a feltartott mutatóujjak meg az összeráncolt homlokok vagy a nagy, megkeseredett számonkérések helye. Azt sem állítjuk, hogy mindenhez, ami régi és kőből faragták, eleve görcsösen ragaszkodnunk kéne. Hiszen a feledés is évezredeken át hozzátartozott a temetőhöz, mint médiumhoz, és a kőből vagy (mű)márványból faragott sírjelek hagyománya is csupán egy újkori divat (eltekintve a patríciuscsaládok templomi kriptáitól).

oberufer3 ,

Az viszont már tényleg furcsa, hogy mindez egy olyan városban zajlik, amely az utóbbi években tudatosan építgeti multikulti imidzsét és ápolja-élesztgeti soknyelvű hagyományát, kapocs szerepét. És hogy miközben nagy pénzek folynak mindenféle népeket, nemzeteket, kultúrákat összekötő projektekbe meg kiadványokba, és miközben az óvárosi partizónában is egyre-másra szaporodnak a Pressburg szóból táplálkozó éttermek és koktélbárok, addig a német múlt utolsó kézzel fogható lenyomatai, az itt élt sváb gyökerű családok nevei-sírjelei szemünk előtt pusztulnak el.

oberufer2

Igen, tudom, ez a dolog egy sor újabb kérdést és ellenvetést generál, főleg annak kapcsán, hogy akkor vajon az összes háború előtti sírt eleve konzerválnunk kéne, és ha igen, akkor az csak a német, esetleg magyar sírfeliratokra vonatkozna? Nehéz ügy, kényes téma, de annyi azért biztos: az ilyen, versekkel ellátott, szobordíszes kis német mementókat nem szabadna csak úgy veszni hagyni.

Csanda Máté

Támogatóink