Pozsony városkapui
A fallal körülvett középkori Pozsonyba négy kapun át lehetett bejutni. A keleti kapu a közeli Szent Lőrinc-templomról a Lőrinc-kapu nevet kapta. Egykori helye ma meg van jelölve a Lőrinckapu utca (Laurinská) keleti részén, a Pavol Országh Hviezdoslav Színház főbejárata és a Central passzázs között. Utolsó felszíni maradványait a második világháború idején távolították el.
A legkisebbik városkapu, a déli Halász-kapu ott állt, ahol a mai Rybárska brána (Halászkapu) utca a Hviezdoslav (Kossuth Lajos) térbe torkollik. Nevét onnan kapta, hogy a Duna felé, a halászok településéhez vezetett, akik zsákmányukat ezen a kapun át hordták a városba eladni.
A nyugati kapun át Bécsbe, illetve a Vödric nevű külvárosba lehetett eljutni, innen a Vödric-kapu név (már a 15. században: Wedritzer Tor), de Bécsi kapuként is emlegették. Mivel viszonylag hosszú, világítás nélküli alagúton kellett áthaladni, sötét kapuként (das finstere Tor) is ismert volt. A földrajzilag legmagasabb helyen álló, északi Mihály-kapu az előtte található, Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt templomról kapta nevét.
A 13. század végén már mindegyik városkapu helyén bizonyosan ott állt annak elődje vagy valamiféle kezdeménye.
A városfal későbbi átépítései, megerősítései során a kapukat is átalakították, tökéletesítették. A fal kezdetben egyszerű átjárói fokozatosan már-már önálló erődnek is beillő, bonyolult építményekké fejlődtek, különösen a ma már nem létező Lőrinc- és Vödric-kapu. A Halász-kapu a 16. századtól a 18. század második feléig be volt falazva, csupán a kis gyalogosátjáró működött.
A királyi várból eredetileg a Legszentebb Megváltó- és Szent Márton-plébánia- és káptalantemplomhoz legközelebb eső Vödric-kapun keresztül jártak a városba, amely vélhetőleg már eredeti alakjában is mutatósabb volt a többi városkapunál. A 15. század elején, a jelenlegi templom nyugati homlokzata építésének idején felmerült, hogy a templom egy egyelőre erődítetlen területről is megközelíthető legyen, ezért a déli oldalon, a templom délnyugati sarkánál nekifogtak egy impozáns kapu kialakításának. Nyilván errefelé tervezték bővíteni a várost, így a Vödric-kapu feleslegessé vált volna, esetleg valahol nyugatabbra épülhetett volna egy új városkapu.
A Husz János megégetése után kirobbant konfliktus azonban Pozsony számára is potenciális veszélyt jelentett. Sem idő, sem pénz nem volt a város ilyen irányú bővítésére. A pazar királyi kapu építése félbeszakadt, torzóját befalazták.
A 14. században épült Vödric-kaput megerősítették, mindkét oldalról robusztus gótikus bástyát hozzáépítve. Ez 1434-ben történhetett, ugyanis ekkor szerepel a város könyveiben bejegyzés az építkezéshez követ és meszet hozó munkások bérének kifizetéséről. A kész kapu valószínűleg nagyon hasonlított a közeli Hainburg Bécsi kapujához (Wiener Tor). A hozzáépített bástyák, a Himmelreich és a Leonfelder fegyvertárként és börtönként szolgáltak. A kapu előtti felvonóhidat a 18. században kőhíd váltotta fel.
A kapukomplexum 1778-ig állt, ekkor Mária Terézia engedélyezte a városnak a fölöslegessé vált falak lebontását. A felszín felett csupán a kapu 14. századi északi falából hagytak meg egy részt, amelyre a 18. század végén egy viszonylag szegényes bérház épült. A mély árok felett ívelő kapuhíd is megmaradt, csak éppen a mai utca szintje alatt található.
A Vödric-kapuról nem maradt fenn hiteles rajz. Madártávlati képét Karl Frech festőművész rajzolta meg a két világháború között dr. Faust Ovidius városi levéltáros, a Pozsonyi Tudományos Intézetek vezetőjének tanácsai és útmutatása alapján.
Štefan Holčík
Fordította: Böszörményi Péter
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Ajánljuk
Támogatóink

Eseménynaptár

Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!