Martinengo Nándornak nem „csupán” az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalapítását köszönhetjük, hanem ennél sokkal többet

Pozsonyi mesék
2019 04 2.

Mielőtt az év véget érne, szólnunk kell még egy szép, kerek évfordulóról. 150 évvel ezelőtt, 1867. december 15-én hagyta jóvá Magyarország belügyminisztériuma a Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület alapszabályát, és ezzel az utolsó akadály is elhárult a szervezet megalapítása elől. Nagy volt az öröm a városban, hiszen többéves erőfeszítés hozta meg gyümölcsét. A siker a három évvel azelőtti kudarcot is feledtette, amikor a magyar királyi helytartóság elutasította ugyanezt a folyamodványt.

03

A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület gyakorlatozás közben az egykori Vásártéren 

A legboldogabb valószínűleg egy idegenes hangzású vezetéknevet viselő férfiú, Martinengo Nándor volt, aki teljes lényével küzdött a szervezet létrehozásáért. Ezt követően felgyorsultak az események. Már 1868. február 23-án lezajlott az alakuló közgyűlés a mai Óvárosházán. Ekkor hozták létre magát a tűzoltó testületet, élén Martinengo Nándor parancsnokkal. Az első bevetésre alig néhány hónap után, júniusban került sor, amikor a Marhavásár tér (Trnavské mýto) közelében kigyulladt a Magyar Királynőhöz címzett vendéglő. Martinengo a közvetlenül a sikeres akció után kiadott körlevelében kijelentette: „Amikor a testület tagjai bizalmukkal kitüntetve tűzoltó parancsnokká választottak, ezt rendkívül megtisztelőnek éreztem. Ma viszont, ezt őszintén meg kell mondanom, büszkeséget érzek. A csapat becsülettel kiállta az első tűzpróbát. Tanúja voltam a gyors megérkezésnek, a rendnek, bátorságnak és fegyelemnek. Ez a testület parancsnokaként örömmel tölt el, köszönöm tagjaink buzgalmát.” Pozsony valamivel biztonságosabb lett.

04

A Pozsonyi Önkéntes Tűzoltó Egyesület gyakorlatozás közben az egykori Vásártéren 

Martinengo Nándornak azonban nem „csupán” az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalapítását köszönhetjük, hanem ennél sokkal többet. Vutkovich Sándor, a Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztője Martinengo munkássága 50 éves jubileuma alkalmából így írt: „Mi, hálás tanitványai, alig ülhetjük meg méltóbban az emléknapot s alig járulhatunk megfelelőbben a veterán férfiu megtiszteléséhez, mintha megörökitjük gazdag munkásságának fél századra terjedő időszakát. Martinengo Nándor neve nem ismeretlen hazánkban. Hisz egyik kiváló uttörője ő a vivásnak, testgyakorlásnak s meghonositója a közhasznu tűzoltói intézménynek. Sokan vannak azonban, kik csak hallomásból ismerik őt s igy nem is lehet fogalmuk arról, hogy mit birunk mi pozsonyiak őbenne s mily becses kincset tisztel és üdvözöl benne az emberiség. (…) A sors ugy akarta, hogy Martinengo, kinek bölcsője nem ringott haza földön, itt, városunkban érvényesitse tevékenységét, melyet a nemes lelküek méltányló elismerése övez.”

Martinengo ugyanis Zágrábban, olasz nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1821. március 14-én. (A mai forrásokban többnyire március 4. szerepel, a korabeli cikkek (pl. a nekrológ) azonban egyöntetűen március 14-ét jelölik meg születési dátumként.) A katonai pályának betegeskedése miatt búcsút kellett mondania, de ugyanez nem gátolta a vívás gyakorlásában. Olyan kiválóan forgatta a kardot és a tőrt, hogy 1837-ben Pesten, 1838-ban pedig Bécsben is vívómesteri oklevelet szerzett. Korabeli források szerint „vivó termét messze földről jövő vivók keresték fel: s müvészetéről csak véleményük egy, hogy Martinengo felülmúlhatatlan. Martinengo vivásának láttára önkéntelenül a lovagkor vivói jutnak eszünkbe. Igy csak a régi franczia és olasz udvarok leventéi tudtak vivni. Páratlan az a nyugodtság, könnyedség és biztonság, melylyel Martinengo kezeli fegyverét. Nem is aczél van a kezében, hanem fénysugár, mely még oda is elhatol, ahol más még rést sem lát.” Martinengo 1844-ben Bécsből Pozsonyba költözik. A Hal tér (Rybné námestie) egyik házában, a Városi Sörfőzde közelében talál otthonra, és a Zöldfa (ma Carlton) Szállóban a város engedélyével megnyitja az első magyar vívó- és testgyakorló iskolát. A testgyakorlás nálunk abban az időben lényegében ismeretlen volt, csupán néhány angol kapcsolatokkal rendelkező főúrnak volt fogalma a mibenlétéről.

05

Vívóedzés a századforduló környékén Magyarországon

Bár támogatást nem kapott, a szegény diákok ugyanakkor ingyen látogathatták intézetét, az állhatatos Martinengónak nem szegték kedvét az anyagi nehézségek. Lelkesen kezdett bele a tornászás népszerűsítésébe annak iskolai meghonosításáért. Sziszifuszi munka volt, hiszen nem elég, hogy a testedzés nem szerepelt a tantervben, az iskolai házirend gyakran még büntette is a diákok iskolán kívüli sporttevékenységét, például a részvételt a lóversenyen vagy az úszást a folyóban. Az újítás ellen a város néhány befolyásos személyisége is szót emelt, köztük a közkedvelt Heiller Károly püspök is, aki később megváltoztatta véleményét, és Martinengo mellé állt. A pozsonyi iskolákban először 1846-ban jelent meg a testgyakorlás mint nem kötelező tárgy. A fordulat az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után következett be, amikor Gottfried Mayer városi főorvos segítségével az iskolák több szintjére (népiskolák, reáliskolák, királyi katolikus gimnázium) is kiterjesztették és kötelezővé tették azt. A diákok nagy kedvvel végezték a testgyakorlást, de ezt tornaterem hiányában csak a nyári hónapokban tehették. Martinengónak végül az 50-es években sikerült berendeznie egy tornatermet a Klarissza utcai (Klariská) katolikus gimnázium egy földszinti helyiségében, nyáron pedig a Vár úti (Zámocká)-Torna utcai (Zochova) Pálffy-kertbe jártak.

Martinengo ebben az időben a Hal térről az Apácapálya (Panenská) és a Mészpiac (Suché mýto) sarkán álló házba költözött. Az épületet a 2. világháborúban bombatalálat érte, ezért 1946-ban lebontották.

A Martinengóval szembeni kezdeti bizalmatlanságot általános tisztelet váltotta fel. Ehhez az is hozzájárult, hogy a város oklevéllel ismerte el a testgyakorló és vívóintézetével elért kitűnő eredményeit. Egyre gyakrabban hívták a nagyszabású városi rendezvényekre, például amikor 1857-ben Ferenc József Pozsonyba látogatott, Martinengót bízták meg az ünnepi fáklyás menet megszervezésével. Feladatát olyan kitűnően teljesítette, hogy a városi tanács nevében a polgármester mondott köszönetet az ünnepi menet fényes sikeréért.

Martinengo buzgalma nem lankadt – bármi is történt a városban a sport terén, abban neki szinte biztosan benne volt a keze. Kivette részét a Pozsonyi Hajós Egylet (1862), a labdarúgással, úszással, atlétikával és vívással foglalkozó Pozsonyi Torna Egyesület (1880), valamint a vívóklub (1890) megszervezéséből, de a lóverseny színvonalának emeléséből is.

10

Pozsonyi Torna Egyesület (PTE) futballistái 1900 körül

Humanitas néven egyletet alapított a szegény iskolás gyermekek támogatására felekezetre való tekintet nélkül. Telente sokat tett a jégzajlás okozta áradás miatti veszély elhárításáért.

1872-ben tiszteletbeli tagjává választotta a budapesti tűzoltó testület – majd a nagyszombati, kassai, malackai (Malacky), újvidéki, széleskúti (Sološnica), klagenfurti, fiumei és további tűzoltó testületek is.

Összes érdeme felsorolására nincs helyünk, legyen elég annyi, hogy magas állami elismerésben részesült értük: megkapta a Ferenc József arany érdemkeresztet, és a Ferenc József-rend lovagjává avatták.

01

Martinengo Nándor (1821-1895)

Martinengo Nándor 1895. február 28-án halt meg. Teljes tiszteletadással temették el a Szent András-temetőben. A szertartáson a város vezetői mellett hatalmas gyászoló tömeg jelent meg. Az Önkéntes Tűzoltó Testület által a város hozzájárulásával felállított sírkő ma is látható.

Számos más pozsonyi személyiséggel ellentétben Martinengóról érdekes módon nem feledkezett meg az utókor:

* 1930-ban egy utca kapta meg a nevét a Kálvárián (az egykori Hamischgrund). Bár ennek a 2. világháború után Görbe utca (Krivá) lett a neve, 1995 óta ismét van Martinengo utca a belvárosban.

* 1937-ben Pozsonyban országos kongresszust tartottak a csehszlovák tűzoltók, nemzetközi résztvevőkkel. A rendezvény első napján, július 3-án leleplezték Martinengo szlovák-német nyelvű emléktábláját az Ország úton (Radlinského). Még ezt megelőzően megnyitották a pozsonyi tűzoltóság történetét bemutató, Faust Ovidius városi levéltáros által összeállított kiállítást a Pálffy utcai (Vazovova) tanonciskolákban, és megkoszorúzták a pozsonyi tűzoltóság parancsnokainak sírját, köztük Martinengóét is. A tábla később a Zsolnai utcai (Žilinská) tűzoltóság épületére került.

* 1966. augusztus 20–21-én a Kultúra és Pihenés Parkjában Peter Kurhajec vívómester kezdeményezésére megrendezték az első Martinengo Nándor emléktornát tőrvívásban, amelyre Jugoszláviából, az NSZK-ból, Magyarországról és Ausztriából is érkeztek versenyzők. A versenynek idén az 52. évfolyamát bonyolították le.

    * 1998. március 4-én Pozsonyban megalakult a máig működő Martinengo Nándor Társaság, amely névadója humanista hagyatékának továbbvitelét tűzte ki célul.

    * 1999-ben, ugyancsak Peter Kurhajec kezdeményezésére, a TJ Žižka sportegyesület vívó szakosztálya felvette a Martinengo Nándor Vívóklub nevet, amelyet ma is visel.

    * 2011. május 3-án, Martinengo születésének 190. évfordulója alkalmából a Pozsony Óvárosi Önkéntes Tűzoltó Testület háromnyelvű emléktáblát (Drahomír Zobek alkotása) leplezett le a Zsolnai utcai tűzoltószertár épületén, amely azóta Martinengo Nándor nevét viseli.

obalka

Örömömre szolgál, hogy idén a Pozsonyi Kifli Pt. is csatlakozott a Martinengo érdemeit megörökítők sorához. A Pozsonyi mesék című sorozatunkban egyszerűen „Martinengo” címen megjelent kötet (egyelőre szlovák nyelven) már az adventi vásáron kapható a Pozsonyi Kifli Pt. standjánál (Ferenciek tere – Františkánske námestie), a sorozat további könyveivel együtt. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak a legkisebbeknek jelent majd élvezetet az olvasása.

Ján Vyhnánek

Fordította: Böszörményi Péter

 

    

Támogatóink