TOP 10 – TEGNAP ÉS MA: Régiből új

TOP 10 – TEGNAP ÉS MA
2020 03 15.

Kedves Olvasóink, a Pozsonyi Kifli havonta jelentkezik „TOP 10 – TEGNAP ÉS MA” című válogatásával, összehasonlítva Pozsony leporolt történelmének töredékeit a város lüktető jelenével. Ezúttal a régi Pozsony 10 olyan épületét és helyét mutatjuk be, amelyek jól dokumentálják a város 20. századi építészeti újjászületését. Az egykori helyszíneken Braňo Bibel, ifj. Papp Sándor és Ján Vyhnánek kalauzolja Önöket végig.

 

01. A Redut (Vigadó)

A város néhány jelentős épületét még Csehszlovákia megalakulása előtt lebontották. Ilyen volt például az 1733–74-ben a koronázási domb helyén Franz Anton Hillebrandt tervei alapján épült barokk-klasszicista városi magtár. A 19. században utászraktárként használt épületet 1901-ben megvásárolta a város, majd heves vita bontakozott ki a sorsát illetően. Végül nem sikerült megmenteni, 1911-ben lebontották, és a helyén épült fel a Redut (Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján). A magtár emlékét ma már csupán a Redut udvarán található portál és az Apponyi-palota udvarára áthelyezett emléktábla, valamint attikájának ugyanitt található másolata hirdeti.

 

02. A Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank

További, még a Monarchia idején lebontott meghatározó épület volt a középkorban épült Auer-ház a Fő téren (Hlavné námestie). 1526-ban rövid időre itt szállt meg a mohácsi csatában elesett II. Lajos király Pozsonyban menedéket kereső özvegye, Habsburg Mária. 1856-ban Edl Tivadar, a ház akkori tulajdonosa jó nevű magánbankot nyitott a házban, amelyet utódaitól 1893-ban megvásárolt a budapesti Magyar Leszámítoló- és Pénzváltó Bank. Ez az intézmény 1906-ban lebontatta az eredeti épületet, és 1911-re egy szecessziós palotát húzott fel a helyén (Kőrössy Albert és Kiss Géza tervei alapján).

 

03. A Tatra banka

A Csehszlovákia megalakulása utáni első lebontott épületek közé tartozott a Reidner-ház a Szlovák nemzeti felkelés tere (Námestie SNP, az egykori Vásártér) és az Orsolya utca (Uršulínska) sarkán. A 18. század végén, a városfal lerombolása után épült ház az ismert pozsonyi téglagyárosé volt. A 19. században egyebek mellett császári adóhivatal működött benne, és 1874-ben ebben a házban született a híres zeneszerző, Schmidt Ferenc (Franz Schmidt). Csehszlovákia után a házat a Tatra Banka vásárolta meg, és 1922–25-ben monumentális bankpalotát épített a helyére (Milan Michal Harminc tervei alapján). 1923 februárjában kiderült, hogy a hely jelentősége a régmúltba nyúlik vissza – az alap ásásakor nagy értékű kelta kincseket tártak fel itt.

 

04. A Földművelési Múzeum (Szlovák Nemzeti Múzeum)

A klasszicizáló Földművelési Múzeum (ma Szlovák Nemzeti Múzeum) a múlt század 20-as éveiben épült Milan Michal Harminc tervei alapján, egy rakparti parkocska és kertvendéglő helyén. Az 1924. szeptember 22-i ünnepélyes alapkőletétel után (az alap ásásakor 12 000 m³ földet mozgattak meg) a munka több évig tartott – 1925-ben öntötték ki a betonalapot, egy évre rá befejeződtek a legfontosabb kőművesmunkák, és maga az épület 1928-ra készült el. A múzeum látogathatóvá tétele azonban még némi időt igényelt – az intézmény ünnepélyes megnyitója 1930. május 4-én volt.

 

05. A Comenius Egyetem

A mai egyetem helyén eredetileg a Pálffy János tulajdonát képező, Pálffy-majorként ismert épületegyüttes állt. Ezt Csehszlovákia megalakulása után az állam először elkobozta, majd visszaszolgáltatta a Pálffyaknak, akik eladták a kábelgyárnak. A gyártól 1924-ben megvette a Kereskedelmi és Közmunkaügyi Minisztérium, azzal a tervvel, hogy multifunkciós palotát építenek a helyére (František Krupka tervei alapján). Az épület a terménytőzsde vagy a tartományi levéltár székhelye lett volna. A majort 1930-ban bontották le, és a következő évben megkezdődött az építkezés. A rossz körülmények között működő Comenius Egyetem (a karok régi házakban voltak szétszórva) vezetőségének azonban 1935-ben sikerült megszereznie az épületet, amely végül 1937 márciusában az egyetem épületeként nyitotta meg kapuit.

 

06. A nagy Baťa

A Hurban tér (Hurbanovho námestie, az egykori Nagy Lajos tér) és a Mihály utca (Michalská) sarkán 1829-től az Ország nádorához címzett klasszicista vendéglő állt – később Schmit Hansl-házként lett ismert –, amelynek Kossuth Lajos és a világhírű karmester, Hans Richter is a látogatói közé tartozott. A vendéglő mellett 1832-től ebben a házban működött az egyik legismertebb pozsonyi posztóbolt, a Zum Herrnhuter, amelynek látványos cégére egy térdnadrágot és csatos cipőt viselő, bal karján átvetett posztót tartó, életnagyságú emberalak volt. Utolsó tulajdonosa, Tomáš Baťa cipőipari vállalkozó lebontatta az épületet, és a nagyközönségnek bizonyos engedményeket téve (például nem zárta el a Széplak utcáról (Obchodná) a Mihály-toronyra nyíló kilátást) modern áruházat épített a helyén (Vladimír Karfík tervei alapján), amelynek 1931. október 31-én tartották az ünnepélyes megnyitóját.

 

07. A Propeller

Miután 1891-ben megindult a pozsonyi rakpartok között ingajáratként működő „propellerközlekedés”, az utasok kiszolgálását mindkét oldalon egyszerű fabódék biztosították. Ezek helyére kerültek 1930-ban az Emil Belluš tervezte funkcionalista földszintes épületek pénztárral, váróteremmel, valamint a fel- és leszállók számára kialakított, hálós korláttal elválasztott folyosókkal. Jellegzetes elemük volt a szalagablak és a művészi igénnyel kialakított óra. A bal parti (Rázus rakpart – Rázusovo nábrežie, az egykori Gróf Batthyány Lajos part) épületet 1993 étteremként, majd 2019-ben kávézóként felújították.

 

08. A Manderla-ház

A 18. és a 19. század fordulójáról származó eredeti épület méreteivel a tér meghatározó eleme volt. Ebben a házban működött egyebek között a Slubek-féle szeszgyár italmérése, valamint a Grünwald- és a Karas-bolt. Miután a városi képviselő-testület 1933-ban jóváhagyta a Manderla-ház építését a helyén, az eredeti épületet 1934 nyarán lebontották. Ez több szakaszban történt, és néhány bolt még a bontás idején is működött az épületben. A hentes és mészáros Rudolf Manderla 1935-re itt építette fel Christian Ludwig, Emerich Spitzer és Augustín Danielis tervei alapján az „első pozsonyi felhőkarcolót”. Ennek első emeletén működött a népszerű Grand kávéház.

 

09. A Szlovák Nemzeti Galéria

Az 1759 és ’63 között épült Vízi kaszárnya (amely a Duna közelsége miatt kapta a nevét) zárt, négyszárnyú épület volt, középen a katonák kiképzésére szolgáló udvarral. Olykor (például a napóleoni háborúk alatt) börtönként is szolgált, amelynek vendégszeretetét Madách Imre is kénytelen volt megtapasztalni. Csehszlovákia megalakulása után Milan Rastislav Štefánikról nevezték el, és 1939 után rövid ideig a szlovák hadsereg katonáinak adott otthont. 1940 áprilisában az úttest szélesítése miatt lebontották az elülső homlokzatát, összekapcsolva az udvart a rakparttal. Egy ideig az épületben működött a Taranda kávézó. A második világháború után a Szlovák Nemzeti Galéria kapta meg az épületet. Az intézmény 1977 márciusában átadott modernista stílusú új épületrészt alakított ki a lebontott homlokzat helyén (Vladimír Dedeček tervei alapján).

 

10. Az Új városháza

A Prímási palotával szemben 1699 és 1713 között Kollonich Lipót esztergomi érsek felügyelete mellett jezsuita kolostor épült, ahonnan a szerzetesek könnyen eljutottak a közeli templomba (amelyet az evangélikusok 1672-ben kénytelenek voltak átadni a katolikus egyháznak). Az épületet a rend 1773-as feloszlatása után Ormosdy István, az érseki uradalom fő tisztviselője vásárolta meg, és lakópalotává alakította (Georg Zillack tervei alapján). A 18. század végén ebben az épületben működött a város legelőkelőbb kávéháza, a 19. században itt székelt a pozsonyi kerületi legfelsőbb bíróság, a két világháború között itt üzemelt a népszerű Elite filmszínház. A második világháború után az omlatag épület a város tulajdonába került, és határozat született a városháza céljára történő átalakításáról az eredeti homlokzat megőrzésével. A falak elégtelen stabilizálása miatt azonban az épület összeomlott, és 1952-re új, klasszicizáló funkcionalista stílusú épület nőtt a helyén (Emil Belluš tervei alapján).

Pozsonyi Kifli

Fordította: Böszörményi Péter

(Gyűjtemény: J.Horváth, L. Kalman, J. Cmorej, Peter Martinko)

Támogatóink