Új monográfia: Mestské divadlo v Prešporku na sklonku 19. storočia. Medzi provinciou a metropolou (A Pozsonyi Városi Színház a 19. század végén. A vidék és a főváros mezsgyéjén)

Kultúra
2021 01 29.

A napokban jelenik meg a Szlovák Tudományos Akadémia Zenei Centruma és Történeti Intézete, valamint a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának Zenetudományi Tanszéke közös kiadásában Jana Laslavíková terjedelmes monográfiája, a Mestské divadlo v Prešporku na sklonku 19. storočia. Medzi provinciou a metropolou. A kötet a színházkedvelők mellett mindazoknak szól, akiket érdekelnek városunk történetének kevéssé ismert fejezetei. Az olvasó a szerző sokéves kutatásának köszönhetően számos mindeddig nem publikált információval találkozhat a műben.

Mint az alcím is jelzi, a színházra komoly hatással volt a geopolitikai tér, amelyben működött. A szerző hangsúlyosan mutat rá a monográfia tárgyát képező intézmény és az előző, Csáky György gróf által 1776-ban épített városi színház, valamint a később létrejövő Szlovák Nemzeti Színház közötti kontinuitásra – nem véletlen, hogy a kötet megjelenése egybeesik a Szlovák Nemzeti Színház százéves jubileumával. A mű a színház feladatát és tevékenységét mutatja be a városban a 19. század végén, az új színházépület 1886-os átadásától 1899-ig.

Csáky-féle színház

Az épületet a Hamburgtól Odesszáig mintegy ötven színház terveit jegyző híres színházépítész-páros, ifj. Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte. Sendlein Antal városi főmérnök dokumentumai alapján betekintést nyerhetünk az építés előkészületeibe, és figyelemmel kísérhetjük a város elitjének közreműködését. Az új teátrum építésében az egykori főváros fénye és csillogása helyreállításának lehetőségét látó pozsonyi polgárok csúcsteljesítményt vártak el a művészektől, de nem tudták például a bécsi Udvari Operához foghatóan finanszírozni a színházat.

Az 580 oldalas kötet a szöveges rész mellett képes mellékletet és táblázatokat is tartalmaz – tizenhárom évad (1886–1899) német nyelvű előadásainak teljes játéktervét. A szerző külön foglalkozik a színház német évadainak, azaz az évadok első felének előadásaival, ismerteti a német és a magyar színház pozícióját és azt a korszakot, amikor az intézmény felváltva játszott németül és magyarul. Azt is megtudhatjuk, hogy hol játszottak a társulatok az évad fennmaradó részében, kihasználva egyebek között a nyári Aréna Színház lehetőségei a Duna ligetfalui (Petržalka) oldalán. 1899-ig külön igazgató irányította az évad német és magyar részét, ekkor azonban egy közös igazgató vezetése alá került a színház, ami az előadások minőségén is meglátszott.

Az Aréna Színház

A szerző a mindennapok történelmének koncepciójára épít, azaz nem csupán a jelentős eseményekkel foglalkozik. Plasztikusan, erényeikkel és hibáikkal együtt mutatja be a ma már jórészt ismeretlen nevű direktorok, művészek, zenekritikusok alakját.

A színház mindennapi működésének három tartópillérét (mindig is) a társulat, a repertoár és a közönség alkotta. Az előző városi színház erős német nyelvű hagyományából adódóan az újonnan épült teátrum a magyar kormány szándéka ellenére végül kettős, magyar és német évadokkal működött, és gyakran vendégszerepeltek színpadán bécsi művészek. Évadból kettő volt ugyan, de közönségből csak egy – a német és a magyar előadásokat ugyanaz a többnyelvű pozsonyi publikum látogatta. Nagybecsű vendég volt a főhercegi pár, Frigyes és Izabella, valamint a különféle főnemesi családok tagjai; az állandó, bérletes publikumot polgárok, magasabb rangú tisztviselők és a városi értelmiség alkotta. A színház befogadóképessége mintegy 1200 fő volt; ma mintegy fele ennyien férnek el a nézőtéren.

A kötet arra is kitér, hogy milyen képet festett a Városi Színházról a sajtó. Érdekes elolvasni ugyanazon előadás különböző lapokban megjelent kritikáit és megismerkedni Batka János városi levéltáros, a pozsonyi kulturális élet szürke eminenciásának alakjával (itt elsősorban a színházi bizottság tagjaként és a Pressburger Zeitung operareferenseként), akinek a szerző külön alfejezetet szentel.

A Pozsonyi Városi Szinház nyitóelőadásának plakátja 

A tárgyalt időszakban a német nyelvű évadoknak két igazgatójuk volt: Max Kmentt (1886–1890) és Emanuel Raul (1890–1899). Az olvasó megismerkedhet az egyes évadok sajátosságaival, tervezésük folyamatával, a bemutatókkal és néhány érdekességgel a kulisszák mögül. A kötet mindegyik évadnál ismerteti a közreműködő művészeket – a rendezést éppúgy, mint a dráma-, opera- és operett-előadások szereplőit. A színészekről azt is megtudhatjuk, hogy jellemzően milyen karaktereket alakítottak, például főhőst, szerelmest, komikus öregasszonyt stb. Szólunk kell a hírességekről is: például az 1897–98-as évad fiatal operadirigense a később világhírre szert tevő karmester, Bruno Walter volt. Olvashatunk a színházban tartott jótékonysági előadásokról is, többek között arról, hogy 1888-ban ifj. Johann Strauss vezényelte itt Denevér című operettjét a városi szegények segélyezésére létrehozott alapítvány javára. A neves bariton, Joseph Beck két évadot töltött a teátrumban, az elsőben a főrendezői posztot is betöltötte.

A napi játéktervből kiderül, hogy az adventi és a karácsonyi időszakban a szenteste kivételével mindennap volt előadás. A színház nemcsak a hétköznapokban, hanem az ünnepek alatt is a társadalmi és családi élet része volt; azt a szerepet játszotta, amelyet ma a tévé tölt be. Bízom benne, hogy a kötet szép karácsonyi (vagy bármikori) ajándék lesz számos (nemcsak) pozsonyi családban, és hogy az olvasókat legalább egy kis időre elvonja a tévéműsortól.

A könyv nyomtatott és elektronikus változatban is megjelenik. A nyomtatott kiadás megrendelhető a következő címen: http://hc.sk/katalog/detail/232-mestske-divadlo-v-presporku-na-sklonku-19-storocia

Az e-könyv (ePDF) itt rendelhető meg: https://www.martinus.sk/?uItem=836201

Zuzana Godárová

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink