Aulich Lajos – Egy pozsonyi az aradi tizenháromból

Híres pozsonyiak
2019 04 2.

Az aradi 13   

Október hatodika hajnalán az aradi várbörtön cellájában, amikor a pap meglátogatja, Aulich Lajos honvéd tábornok épp Horatiust olvasgatja. Tizenegyedikként végezték ki, Leiningen-Westerburg Károly után, Damjanich János és Vécsey Károly előtt. „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot ” – hangzott el a bitófa alatt utolsó mondata.

04

A reggeli kivégzéseket követően a 13 tábornok holttestét elrettentésül közszemlére tették ki, majd este a négy agyonlőttet a sáncárokban, a többieket, az akasztottakat a vesztőhelyükön temették el. Aulich földi maradványait az 1932-es májusi aradi árvíz idején találták meg. Hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.

 

Képzett katona, szívós szablya

A szabadságharc kitűnően képzett, rendkívül vonzó személyiségű katonájaként jellemezték a kortársak Aulich Lajost, akit még az aradi ítéletet kihirdető Ernst törzshadbíró is “kiváló embernek” nevezett. Pozsonyban született 1793. augusztus 25-én német polgári családban. Kemény Lajos pozsonyi publicista és helytörténész 1942-ben, a Toldy Kör Évkönyvében közölt tanulmánya szerint szülőházát, a régi lövölde épületét, mely a jelenlegi Štefánik utcában (Stefánia-út, Martzal-utza) állt, lebontották.


Édesapja, Aulich Flórián itt bérelt lakást, valamint bor- és sörmérőhelyiségeket. Sziléziából mészárosként érkezett Pozsonyba, majd borkereskedőként folytatta, a századfordulón már megvette a vár alatti Vödric városrészben a háromemeletes, táncteremmel és zenekarral is rendelkező Kék Csuka vendéglőt, amelyet hamarosan népszerűvé tett. Itt töltötte korai ifjúságát Aulich Lajos is nyolc testvérével és édesanyjával, a polgári származású, pozsonyi Kieser Mária Teréziával. Édesapja jövedelmező üzletágat választott, így jutott arra is, hogy fiait magániskolába járathassa, ahol katonai képzés is folyt. Vélhetően ez indította Lajost és öccsét, Pált arra, hogy katonai pályára lépjenek. Pál később hadbíró lett, s a szabadságharc idején, míg bátyja a magyarországi csatatereken jeleskedett, ő az itáliai hadszíntéren szolgált.

08

Aulich Lajos katonai pályafutását hadapródként kezdte, és már 19 éves korában – a kényszerű szövetségnek köszönhetően – részt vett Napóleon oroszországi hadjáratában, s rátermettsége miatt zászlóssá léptették elő. Rá egy évre, 1813-ban már Napóleon ellen harcol a lipcsei csatában, ahol helytállásáért hadnaggyá nevezték ki. Ekkor jellemezte őt a hadi jelentés szerzője „szívós szablyaként” és „harci bulldogként”. 1814. március 31-én a győztes koalíció csapataival vonult be Párizsba. Az új szövetségi politikának megfelelően ezrede ettől „örökösen” I. Sándor orosz cár után az Alexander nevet viselte, Aulich Lajos az ezt követő békeidőkben is mindvégig ebben az alakulatban szolgált. Az ezred 1819-től Pozsonyban, illetve a város környékén állomásozott, 1826-ban Nápolyba, 1829-ben a dalmáciai Zárába rendelték, de harci cselekedtekben nem vett részt. 1830-ban visszakerült Pozsonyba, és ott is maradt a szabadságharcig. 1847–1848-ban ő volt Pozsonyban az utolsó rendi országgyűlést biztosító zászlóalj parancsnoka.

 

Békeidők: 1814–48

Aulich Lajos tetemes öröksége révén jó vagyoni helyzetben volt, a kortársak szerint rokonszenves egyéniséggel rendelkezett, így hát nyitva állt előtte a legjobb körök ajtaja. Tagja volt a pozsonyi polgári kaszinónak (ez a főposta épülete helyén állott Wachtler Bernát házában volt). A daliás férfi kiváló táncosa lehetett a kaszinóbáloknak, de soha nem nősült meg. Ismerősei világéletében kemény, szófukar embernek jellemezték, aki a hadsereget tekintette családjának.

01 

1818-ban láthatta, hogy Pozsonyba megérkezik az első gőzhajó. 12 év múlva már személyszállító gőzös csődítette a pozsonyi Duna-partra az embereket. 1848 tavasza pedig már a nemzeti megújhodás jegyében telt. Kossuth eszméi, a reformpárti országgyűlési követek szónoklatai nagy hatással voltak Pozsony polgárságára. Divatossá vált hazafinak lenni. Az osztrák katonaiskolákban nevelkedett Aulich, a zuckermanteli vendéglős fia lelke is lángra lobbant, amely egész odáig vezetett, hogy a magyar ügy érdekében forgatta a fegyvert. Amikor átlépett a honvédségbe, és esküt tett a magyar alkotmányra, már alezredesi rangban szolgált.

 

A szabadságharc idején

1848. június 17-én indult el Pozsonyból nemzeti kokárdákkal és Honvéd felirattal a főként szlovákokból álló Alexander ezred dél felé, a felkelő szerbek ellen. A 2. gyalogezred zászlóaljparancsnokaként a délvidéki hadjáratbeli helytállásáért Aulichot ezredessé léptették elő, és az ezred parancsnokává nevezték ki. Miután délvidéken elcsendesedtek a harcok, a gyalogezred 2. és 3. zászlóalját az ő vezetésével a feldunai hadsereghez vezényelték át. Szülővárosában ekkor, 1848 decemberében járt utoljára. A két zászlóalj a lakosság lelkes ünneplése mellett december 11-én vonult be Pozsonyba. A hadsereg főparancsnoka, Görgey Arthur hamar bizalmába fogadta Aulichot, és dandárparancsnokká nevezte ki. Feladata a Kosztolányi-dandárral együttműködve Pozsony védelme lett volna, de még a hadműveletek megkezdése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a város ilyen túlerővel szemben nem védhető, ezért december 17-én parancsot kapott Pozsony kiürítésére.

07

A Duna bal partján álló magyar csapatok maradékával Komáromba, majd a fővárosba vonult. Itt a parancsnoksága alá tartozó alakulatokkal együtt ismét csatlakozott a Görgey által vezetett feldunai haderőhöz, amely a hadsereg átszervezését követően VII. hadtest néven működött tovább. A hadtestet ezután Lipótvár felmentésére vezényelték, amely noha nem sikerült, de a stratégiai célt, a császári erők megosztását elérték, és ezt követően a visszavonulás a szabadságharc egyik legjobban végrehajtott hadművelete lett.

03

Miután a hadtestet átszervezték, Aulich Lajost a négy hadosztály egyik parancsnokának nevezték ki. A hadtest ismét megkísérelte Lipótvár megközelítését, és Aulich hadosztályát az osztrák császári erők által elfoglalni kívánt Körmöcbányára vezényelték, de a csapatok még Turcseknél találkoztak és megütköztek. A hadtest január 21-ei szélaknai és a január 22-ei hodrusbányai ütközetben elszenvedett emberveszteségei miatt Görgey úgy döntött, hogy az erőit Besztercebányán összpontosítja, és a Szepesség felé elhagyják a bányavárosokat. Közben a császári seregek körbevették a hadtestet. A két város közötti Szkalka-hegy alatt egy bányaalagút húzódott, amely az 1830-as években beomlott és azóta sem használták. A hagyomány szerint egykor a kuruc fejedelem ezen az alagúton keresztül menekült ki a császári bekerítésből, ezért a környékbeliek Rákóczi-alagútnak nevezték. Itt Aulich rendkívüli haditettet hajt végre, amikor fenyegetett csapatai részére a bányaalagutat járhatóvá teteti, és így menekíti ki hadosztályát az ellenség szorításából.

 

Az utolsó hadügyminiszter

Tábornoki előléptetését a kápolnai csata előtt kapta meg, és a 2. hadtest parancsnokának nevezték ki. Részt vett az isaszegi csatában és Buda visszavételében is. Kossuth politikáját, különösen a trónfosztást tiszttársaival ellentétben lelkesen támogatta. Buda bevételét követően reumatikus fájdalmai gyógyításának idejére felmentését kérte, a szabadságharc hátralévő idejében csapatvezénylői megbízást már nem kapott.

05

Miután Görgey lemondott a hadügyminiszteri tisztségéről, utódjául Aulich Lajost nevezték ki, aki 1849. július 14-étől augusztus 11-éig a szabadságharc utolsó hadügyminisztere volt. A válságos időszak alatt képességei kibontakoztatására nem maradt sok ideje. Két mondat július 22-i hadparancsából: „Harczunk, mellyet Európa két elbízott hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harcza az absolutismus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak.” Részt vett a kormány utolsó, 1849. augusztus 10-ei ülésén, majd másnap lemondott a hadügyminiszterségről. Ezután csatlakozott Görgey seregéhez, és azzal együtt Világosnál letette a fegyvert.

Az aradi tárgyaláson, társaihoz hasonlóan, nem kért kegyelmet.

†D. Kovács József

Támogatóink