;)
Brandl Antal élete az újabb kutatások tükrében
2023 07 11.
A 19. században élt szobrászművész életéről a Pozsonyi Kifli honlapján 2021-ben már megjelent egy írás Az alig ismert Brandl Antal szobrászművész címmel. Az azóta eltelt időben szerencsés véletlenek folytán további információk kerültek napvilágra, amelyekkel eltüntethetővé vált az életrajz fehér foltjainak egy része. A legtöbb segítséget Brandl Antal (Anton Norman Brandl) egy kései leszármazottja nyújtotta ehhez. Köszönet illeti a Budapesten élő Szijjártó Györgyit, akinek szíves hozzájárulásával eddig hozzá nem férhető családi dokumentumokkal ismerkedhetett meg a szerző, és ezekből egy tisztább kép rajzolódik ki az olvasók előtt Brandl Antalról. A továbbiakban tehát a korábban megjelent cikk átdogozott és az újabb kutatás során nyert adatokkal kiegészített változatát közöljük.
Pozsony arculatának kialakításához számos építész, szobrász, kertész (!), várostervező mérnök járult hozzá, s közülük bizony sokaknak a neve szinte teljesen ismeretlen a széles nyilvánosság előtt. Csak az építészetben vagy szobrászatban igazán jártas embernek nem kell magyarázni, milyen szerepet játszott a városkép kialakításában Römisch Ferenc Károly, a Feigler- és a Rumpelmayer-család tagjai vagy a Wimmer Ferenc-Szőnyi Endre páros, a Kittler és Gratzl építészeti cég, hogy csak néhány, Pozsonyhoz nem túlságosan a régmúltban szorosan kötődő nevet említsünk. Ugyanez érvényes a kőfaragókra, szobrászokra is, hisz A. Luttringer, G. R. Donner, L. Gode, V. Tilgner, Rigele Alajos vagy Rudolf Kühmayer igazán maradandót alkotott, és az utókor csak hálás lehet érte, hogy alkotásaikban gyönyörködhetünk, s hogy a város külső és belső tereinek harmóniája általuk vált teljessé. A példa kedvéért említett nevek közül nem véletlenül maradt ki például F. X. Messerschmidté vagy Fadrusz Jánosé, hisz zsenialitásukkal akár az elsők is lehetnének, de Pozsonyban köztéri alkotást nem látni tőlük.
Van azonban egy olyan pozsonyi szobrász, aki talán nem tartozik a szobrászművészet élvonalba, de a maga korában megkerülhetetlen volt a városban a díszítő szobrászat, illetve a szakrális kisemlékek készítése terén. Ő Brandl Antal, aki Bécsen keresztül Csehországból került Magyarországra, és Pozsonyban élte le élete legnagyobb részét. – Nézzük azonban sorjában, hogyan is alakult a sorsa.
A kelet-csehországi Litomyšl-ben született 1817. március 1-én. A németek által jelentős számban lakott kisvárosban (Leitomischl) járt elemi iskolába, de két osztály elvégzése után szülei Bécsbe költöztek. Ahogy az Brandl Róbertnek, Brandl Antal unokájának apja naplója felhasználásával írt családtörténeti feljegyzéseiből kiderül, az akkortájt 8-9 éves Anton a szüleivel gyalogosan ment a császárvárosba, ahol befejezte az elemi iskolát, majd tanulmányait a Szent Anna reáliskolában folytatta. Ezután került Schrott szobrász műhelyébe, ahonnan mestere segítsége és saját tehetsége révén megnyílt előtte az út a művészeti akadémiára. Az 1833 és 1837 között folytatott szobrászati tanulmányai befejeztével Magyarországra jött és Nagyszombatban telepedett le, ahol elvette Kraiss Juliannát, az 1836-ban elhunyt Minich Simon szobrász fiatal özvegyét, és a házasságkötés után itt éltek Julianna előző házasságából származó négy gyermekével együtt.
Kraiss Julianna a második házassága előtt. A képet valószínűleg Brandl Antal festette, kiemelve a hölgy eljegyzési gyűrűjét. (Magántulajdonban)
Nagyszombatban Brandl befejezte a Minich által hátra hagyott szobrászati munkákat, majd 1843-ban Pozsonyba költöztek, ahol életük végéig laktak, előbb a Lichtensteig 240-es szám, végül a Franziskanergasse 3-as szám alatt. Brandl tisztes polgárként mint akadémiai szobrász, különféle egyházi és világi megrendeléseknek tett eleget, a művei nemcsak Pozsonyban és környékén, hanem távolabbi településeken is feltűntek (Nyitra, Nagyugróc, Jolsva). Életéről viszonylag keveset tudunk, legtöbbször csak a műveivel összefüggésben találni róla némi feljegyzést a korabeli sajtóban. Az viszont biztos, hogy már 1843-ban Pozsonyban lakott a család, mert ebben az évben június 23-án a Pressburger Zeitung arról tudósított, hogy közös gyermekük, Sándor hét napos korában merevgörcsben elhunyt. Később született gyermekei közül egy másik, Berta is csecsemő korában halt meg. Azt viszont már a Szent Márton-dóm anyakönyvi bejegyezéséből tudjuk, hogy 1844. október 27-én megszületett a felnőtt kort megélő Hermina nevű lányuk, 1847. július 20-án pedig Róbert nevű fiúk, aki okleveles tanári képesítést szerezve a pozsony-szentgyörgyi katolikus gimnáziumban, majd a szenici állami polgári iskolában működött rajztanárként. Adele nevű lányuk szintén szép kort élt meg, mint az a szobrásznak egy 1892. március 14-én Minich Idához írt leveléből kiderül („Adele kocht mir fleißig nur weis ich nicht was dan geschehen wird wens Julius irgend wo eine Stellung bekomt und ich lideln wieder zu mir nehmen müste, wäre zertal für mich, bin das Allein sein schon gewont. – Adél szorgalmasan főz nekem, de nem tudom, mi lesz, ha Julius valahol munkát kap, és vissza kell vinnem magamhoz Lidelt, végzetes lenne számomra, megszoktam, hogy egyedül vagyok.“). A családi hagyomány szerint Brandl Antal a felesége első házasságából származó gyermekeket is sajátjaiként szerette és élete végéig bensőséges kapcsolatot ápolt velük, amint az levelezéséből és Róbert nevű unokájának az apja naplója alapján írt feljegyzéseiből is kitűnik.
Brandl Antal – a felvétel 1861 és 1868 között készült Kozics Ede műtermében. (Magántulajdonban)
Brandl Antalról megemlékeztek A pozsonyi királyi katholikus főgymnasium története (Pozsony, 1896) című könyvben is, kiemelve, hogy a gimnázium tanárain kívül egyike volt azoknak, akik a felnőttek oktatására előadásokat tartottak. Esetében a mintázás, a mértani rajz, a szabadkézi rajz és a szépírás volt az, amivel neki köszönhetően ismerkedhettek az ún. szabad líceum résztvevői. Pozsonyi polgári körökben betöltött nem jelentéktelen szerepéről tanúskodik, hogy a neve felkerült a Szent Márton dóm festett üvegablakainak egyikére is mint donátoré, mivel 1874-ben a reáliskolai tanárok anyagilag is támogatták a Heiler Károly városi plébános által irányított regotizálási folyamatot, amely emlékére az északi hajó Szent András oltára feletti ablak ólomüvegein a fogadalmi felirat mellett a tanárok névsora is olvasható, második helyen Brandl Antal nevével.
A Szt. Márton dóm ablaka (Fotó: Braňo Bibel)
Brandl elévülhetetlen érdemeket szerzett Fadrusz János szobrászművész tehetségének felismerésében is. Lázár Béla, Fadrusz életrajzírója írja monográfiájában, hogy a lakatosinasként a vasárnapi ismétlőiskolát látgató Fadruszban a lappangó művészi hajlamot az inasokat is oktató Brandl segített kibontakozni. A fiú tehetségének szokatlan erejét észrevette és méltányolta. Egyik rajzára azt írta: „Ausgezeichnet, A. Brandl“. Brandl Róbert Lázár Bélának írott levelében apja és Fadrusz kapcsolatáról így ír: „Tanító és növendék között barátságos viszony fejlődött ki, melyre Fadrusz a későbbi években, mikor már híres ember volt, hálával emlékezett vissza“.
Brandl Antal élete nem egy nyitott könyv, amelyből sok részlet derül ki a kései olvasó számára. A fia levelezéséből tudjuk, hogy 1861-ben angliai tanulmányútra ment, de egyéves ott tartózkodásának szinte semmi nyoma nem maradt, hacsak a gipsz növénylenyomatok készítésének technikáját nem ott leste el (a korabeli sajtóban ezt Brandl által feltalált módszernek nevezték), amivel bemutatkozott a bécsi világkiállításon is, majd talán ezért kapott később külföldi kiállításokon, Pátizsban.Moszkvában díjakat, mint azt Szvoboda Dománszky Gabriella írja A magyar művészet az 1873-as bécsi világkiállítás tükrében c. tanulmányában.
Az is meglepő kissé, hogy amikor meghalt, a Pressburger Zeitung 1893. március 17-én ezekkel a szavakkal emlékezett meg róla: „Halálával a tanuló ifjúság egy jóindulatú mestert, a polgárok egy szilárd és becsületes jellemet veszítettek el. Azon a napon halt meg (március 15-én), amikor 43 évvel ezelőtt ifjúi ereje teljében a bécsi barikádokon küzdött az igazságért és a szabadságért”. Brandlnak a bécsi forradalomban játszott szerepéről szinte semmit nem lehet tudni, az akkori eseményekhez való viszonyulását viszont jól jellemzi egy évekkel később írt levele, mely szerint „március 13-a mindig az emlékezetemben marad, nemcsak azért, mert azon a napon születtem, hanem azért is, mert az volt az a nap, amikor a felkelő nap széttörte a despotizmus bilincseit, és elkezdődött a harc a szabadságért. Akkoriban nem fajok között dúlt a harc, nem nemzetiségi küzdelem volt, hanem mindenki hozzátett magából egy picit, hogy szabadon lélegezhessen. Nos, azóta elfajultak a dolgok, azóta újra láncra vagyunk verve mindannyian, veszekszünk egymással, hogy szabad kezet kapjunk, és az emberiség hátrafelé megy, nem pedig előre, és megfeledkezik arról, ami korábban történt.“ – Ebben az idézetben van bizonyos ellentmondás, ugyanis Brandl Antal eddigi tudomásunk szerint március 1-én született, a levelében pedig saját kezűleg írja, hogy március 13-án.
Brandl Antal szobrászként elsőnek jegyzett alkotásai még Nagyszombathoz kötődnek. Itt látható ugyanis 1837-ből két herma, amelyek egy polgárház (Štefánik u. 25) kapuzata fölé hajló erkélyt támasztanak alá. Jelen ismereteink szerint azonban inkább az valószínűsíthető, hogy nem a keletkezésük idején, hanem később kerültek a mai helyükre.
Hermák egy nagyszombati polgárházon (Fotó: Hornyák István)
Nem sokkal Brandl Pozsonyba költözése után (1844-ben) készült az a Pálffy-címer, amely a vármegyeház homlokzatát díszíti. Az egykori trinitárius kolostor helyén id. Feigler Ignác Hild József által módosított tervei alapján építették fel a vármegyeházat, és minden bizonnyal ezekből az évekből datálódik a Feiglerekkel való ismeretsége, amely később gyümölcsöző munkakapcsolattá vált.
A pozsonyi vármegyeházat díszítő Pálffy-címer (Fotó: Braňo Bibel)
A szobrász Brandl és a Feigler építészdinasztia együttműködése az oroszvári kastély építésekor kezdődött, ahol a Feiglerek a kivitelezésbe, Brandl pedig a belső terek faborításának elkészítésébe kapcsolódott be. Ennek a munkájának köszönhette azt a megrendelést is, amelyet a nagyugróci Keglevich-kastélyban valósított meg. Gróf Keglevich János ugyanis a kastélyának tervezőjét, Alois Pichl osztrák építészt Oroszvárra küldte a neogótikus (Tudor-) stílusban épült kastély tanulmányozására, aki ott megismerkedett Brandl-lal mint egy sokoldalú pozsonyi képfaragóval („vielseitiger akademischer Bildhauer aus Pressburg“). Pichl ajánlása tette lehetővé, hogy Brandl a grófné öltöző szobájának (és feltehetően több más terem) mennyezetét tölgyfából készült faragvánnyal díszítse, a kastély kápolnájába pedig oltárt épített a velencei San Zaccaria templom egyik mellékoltárának mintájára. Sajnos ez utóbbi alkotásoknak nyoma veszett, a faborítás azonban ma is megvan a kastélyban. – Nagyugróci ténykedésének eredménye a Creneville-Folliot családból származó grófné családi címerének elkészítése is, mely a Keglevich-címerrel együtt a kastély homlokzatát díszítette. Brandl Antal ezen tevékenységéről Sisa József ír Alois Pichl (1872—1856) építész Magyarországon című munkájában.
Faborítás a nagyugróci Keglevich-kastélyban, Forrás: https://www.facebook.com/uherce.blok/
Ezekben az években jutott egy további nagyszabású megrendeléshez. A Pozsonytól távol eső Jolsva új templomába készíthetett három oltárt, szószéket és gyóntató fülkét. Az 1829-ben tűzvészben elpusztult, 18. századi katolikus templom helyén az egyház kegyura, herceg Coburg Ferdinánd Alois Pichl tervei alapján, Wünsch Frigyes uradalmi mérnök irányításával építtetett új templomot a városban. A kéttornyú klasszicista remekművet 1849-ben Szent Péter és Pálnak apostolnak szentelték, és a templombelső kialakításában – nyilvánvalóan Pichl révén – Brandl is részt vett. A szentélyben álló főoltárt korinthoszi oszlopokkal keretezte, összhangban a templomot uraló klasszicista stílussal, ami nyomon követhető a mellékoltárokon is. A felszentelésre egyébként jelentős csúszással 1855-ben került sor.
Jolsvai templombelső. Fotó: Görföl Jenő
Brandl ezidőtájt más szobrászok alkotásainak restaurálásába is bekapcsolódott. Pozsonyban a Mihály-kapu előtti híd szobrait, Pozsonypüspökiben a Szentháromság-szobrot újította fel és egészítette ki sajátságos módon. Egy korabeli térkép tanúságe szerint Pozsonypüspökiben a templom mellett már 1778 és 1781 között állt egy köztéri szobor, amely egy pestisoszlop lehetett, rajta védőszentekkel, Szűz Máriával, Szent István első vértanúval és Szent Flóriánnal. Az 1739 és 1744 között dúló pestisjárványban elhunytak emlékére állított oszlopot később a mai fő térre helyezték át, mint az Csanaky Eleonóra Podunajské Biskupice vo víre dejín – Pozsonypüspöki a történelem forgatagában – Bischofsdorf im Wirbelwind der Geschichte – Podunajské Biskupice in the Whirlwind of history c. négynyelvű monográfiájában olvasható, melyet a település első írásos említésének 800. évfordulója alkalmából adtak ki 2021-ben. Az emlékmű restaurálásval 1851-ben Anaton Brandlt bízták meg, aki ezt úgy oldotta meg, hogy a pestisoszlopot Szentháromság-szoborrá alakította át. Az eredeti barokk szobrokat a csavart barokk oszlop helyére állított magas talpazat párkányán helyezte el egy kannelúrákkal díszített klassziczáló pillér körül, amelynek a csúcsára saját alkotása, az Atya, Fiú és a Szentlélek szoborcsoportja került.
Szentháromság-szoborcsoport Pozsonypüspökiben. Fotó: Hornyák István
Nem sokkal ez után 1856-ban az ifj. Feigler Ignáccal való együttműködése keretében részt vett az akkor Radetzky térnek nevezett Sétatéren álló Neszter-palota szobrászati díszeinek az elkészítésében is. Valamiért a későbbi korok egyes művészettörténészei kételkednek abban, hogy a bejárat feletti erkélyt tartó faunokat és az ablakok alatt elhelyezett, a 12 hónap allegóriáját ábrázoló domborműveket Brandl Antal készítette, pedig logikusan következtetve ez eléggé nyilvánvaló, ismerve az építésszel ápolt kiváló kapcsolatát. Az viszont már kevésbé bizonyítható, de nem lehetetlen, hogy az ugyanezen a téren levő, 1884-85-ben épült neobarokk Pálffy-palota főbejáratát díszítő két hermát és a palota oromzatán levő szobrokat is is ő faragta, mint azt Leweke-Weyde Gizella feltételezi a pozsonyi Forumban megjelentetett Weniger bekannte Pressburger Bildhauer c. tanulmányában.
Brandl ezekben az években több szakrális kisemléket is alkotott Pozsony környéki települések számára. A csallóközi Bakán és Dercsikán egy-egy Mária-szobor dicséri keze munkáját. A bakai szobor keletkezéséről és felszenteléséről a falu szülötte, Jankó Zoltán, a későbbi Pozsony vármegyei kormánybiztos-főispán így emlékezett meg a Mesél a szülőföldem című munkájában: „…mivel az összeadott pénzből bőven futotta, az alapzatot csiszolt fekete gránitból, a Szűzanya alakját pedig — háromnegyed életnagyságban — a legtisztább fehér márványból faragtatták Brandl mesterrel, a híres pozsonyi szobrásszal. Szűz Mária lehajtott fejjel, a mellén keresztbe tett kezekkel, hosszú redős ruhában állott a fekete grániton. A feje körül hét aranyozott csillag ragyogott, a ruha fodra alól előrelépő egyik lábával pedig a lábai köré fonódó kígyó fejére lépett. Brandl mester sok szép Mária-szobrot faragott, de még az irigyeink is elismerték, hogy ez volt valamennyi között a legszebb.”
A bakai Immaculata-szobor. Fotó: Hornyák István
Az erdőháti Sándorfán (Prievaly), valamint Nyékvárkonyban és Vásárúton egy-egy Szent Flórián-szobor viseli a keze nyomát. 1867-ben készült el a nagymácsédi Szent család szoborkompozícióval. Nevéhez fűződik a pozsonyi kapucinus templom homlokzatát díszítő Szent István-szobor elkészítése is. Ez utóbbi szintén az ifjabb Feigler Ignáccal való jó kapcsolatának köszönhető, mivel az építész ekkor (1861-1862) kapott megbízást a 18. század első felében épült, de időközben megrongálódott templom felújítására, és a szobordíszítést Brandlra bízta.
Szent István-szobor a kapucinus templom homlokzatán. Foto: Braňo Bibel
Az 1860-as évek végén Pozsony város megrendelésére Brandl elkészítette az óvárosháza bejárata feletti erkélydísz sarkain levő, baldachinnal fedett női alakokat, amelyeket 1927-ben Rigele Alajosnak újakkal kellett helyettesítenie, mert a homokkő szobrok fokozatosan szétmállottak. – Ez a jelenség sajnos Brandl több köztéri alkotására jellemző, és ahol nem fordítottak kellő energiát az állagmegóvásra vagy restaurálásra, visszafordíthatatlan pusztulás érte azokat. Leginkább talán éppen a legnagyobb megrendelése eredményeként létrejött nyitrai szoborkompozíció (1869-1873) sínylette meg az időjárás és persze egy rossz korszak szakralitással szembeni türelmetlenségének pusztító hatását. A piarista templom és rendház előtti téren állították fel félkörben a 12 apostol és Krisztus szobrát, középütt egy 18. századból való, ú. n. kis kálváriával. Külön érdekessége a kompozíciónak, hogy az egyes szobrokat tehetős helyi polgárok és egyházi méltóságok finanszírozták. A szoborkompozíció az 1870-es évek elejétől a múlt század közepéig állt a helyén. Noha a Szlovák Állam idején még sikerült restaurálni az alkotásokat, a háború után eltávolították azokat, és később el is kallódtak. Végül a rendszerváltás után néhányat sikerült megtalálni és restaurálni, de a tér majdnem eredeti felújításakor 1998-ban már csak másolatokat helyeztek ki. Mindenesetre a Brandlnak évekre megélhetést nyújtó nyitrai munka annyira meghatározó volt, hogy később (1881-ben) újabb megrendelést kapott a várostól, és elkészíthette azt a Mária-oszlopot is, amely a felújítás után ma a Svätopluk téren pompázik.
Mária-oszlop Nyitrán. Fotó: Görföl Jenő
Nyitrai kötődését erősítette egy további alkotása is. A Zobor hegyen a 18. századtól állt egy Szent Orbánnak szentelt kápolna, amelyet a 19. században egy villámcsapás után átépítettek és kibővítettek, az így keletkező templomba pedig Brandl Antal készítette az oltárt 1878-ban. Ami az oltárkészítést illeti, érdemes megjegyezni, hogy a számon tartott alkotásain kívül máshol is lehetnek (vagy voltak) a keze alól kikerült oltárok. Erre a feltevésre az ad okot, hogy a nagyugróci kastélykápolnába készített négy méter magas oltár Keglevich gróf levelezése szerint már 1848 júniusában megérkezett Pozsonyból a rendeltetése helyére, miközben a Pressburger Zeitung 1850. augusztus 28-án arról ad hírt, hogy Brandl műhelyét a napokban egy különleges, 24 láb magas, német gótikus stílusban faragott, Ábrahám áldozatát és az utolsó vacsorát ábrázoló két, lapos domborművel díszített oltár hagyja el, mely mestermű különleges figyelmet érdemel. Azt viszont nem tudni, hol állították fel ezt az oltárt. – Nyitrai munkáihoz visszatérve, talán az itteni termékeny éveinek köszönhette azt is, hogy nyitrai szobrásznak tartották őt, noha csak több megrendelés kötötte őt a városhoz. Így történhetett, hogy amikor 1867-ben a Pozsony Megyei Honvédegylet elhatározta, az 1849. június 20-án lezajlott peredi csata emlékére emlékművet állít, Brandl Antal „nyitrai” szobrászt kérték fel annak elkészítésére.
A peredi csata emlékműve. Fotó: Görföl Jenő
A pozsonyi Brandl Antal 1869-re el is készítette az emlékoszlopot, amely érdekes módon rendkívül sok hasonlatosságot mutat egy Alois Pichl által tervezett brünni emlékoszloppal. Pichl ugyan nem élt már ekkor, de vélhető, hogy a Nagyugrócon kötött ismeretségük okán Brandl figyelemmel kísérte a munkásságát és ismerhette azt az obeliszket is, amelyet a Napóleon felett aratott győzelem emlékére állítottak a morvaországi városban még 1818-ban. Bár az obeliszkek az ókor óta nem nagyon változtak, a Pichl által készített obeliszk előképül szolgálhatott Brandlnak, ami nem lenne meglepő, ha tudatosítjuk, hogy más esetekben is – és nemcsak nála – kimutatható a rokonság valamilyen antik vagy középkori alkotással.
A Skaricza-epitáfium. Fotó: Hornyák István
Ez annak a korai alkotásának az esetében is igaz, amely az úgynevezett kis evangélikus templomban látható Pozsonyban. Mint Marta Herucová Epitaf od Antonína Normana Brandla a iné sepulkrálne bohemiká, moraviká a silesiká 19. storočia na Slovensku (Antonín Norman Brandl által készített epitáfium és más szepulkrális bohemikák, moravikák és szilezikák) című tanulmányában olvasható, az evangélikus gyülekezet Skaricza Gábornak, a líceum jótevőjének 1816-ban bekövetkezett halála 30. évfordulójára 1846-ban készíttetett Brandl Antallal egy díszes epitáfiumot. Az edikulába fogott fekete márványlapot akantusz és borostyánlevelek díszítik, körbe fonva a családi címert is, legfelül pedig a halált szimbolizáló urna zárja a sírkőlap keretezését. A fekete márványba vésett latin szöveg nemes ratkóci Skaricza Gábornak az evangélikus líceum javára tett vagyoni felajánlását méltatja. Brandl epitáfiuma nem példa nélküli, hasonló látható mindjárt mellette, melyet a pozsonyi evangélikus líceum egy másik tanárának, Institoris Mosóczy Mihálynak az emlékére állítottak, de másutt, pl. a római Szent Péter bazilikában is találni ilyet. Ugyancsak egy korai előkép ismerhető fel azon a szobron, amely ma a Prímás palota díszlépcsője tövében szerénykedik.
A Diana/Artemisz-szobor a Prímás palotában. Fotó: Braňo Bibel
A pozsonyiak által Nimfaként ismert szobor eredetileg 1876-tól egy szökőkutat díszített a Grassalkovich palota előtt, de még a 19. század végén áthelyezték a Díszligetbe. Onnan később a mai Hviezdoslav térre került, míg végül fedett helyre tették, amit az indokolt, hogy az ón-ólom ötvözetből készült szobrot a savas esők erősen megrongálták. Brandl a Nimfa/Diana/Artemisz szobrot antik minta, a Gabies-i Artemis után készítette, amely ma a párizsi Louvre-ban látható. A szobor a 19. században nagyon népszerű volt; számos gipsz-, márvány- és fém másolat készült belőle. Ezenkívül terrakottából vagy porcelánból kicsinyített modelleket is készítettek és értékesítettek a művészet szerelmeseinek. Talán egy ilyen ihlette meg Brandlt.
A Csehországban született Brandl Antal megbecsült polgárként és kora társadalmának hasznos tagjaként élte le életét Pozsonyban. Talán ő sem gondolta volna, hogy egyszer azt kell mondani róla, végső nyughelye ismeretlen. Békeidőben hunyt el, sírjának még sincs nyoma, talán mert a későbbi korok érzéketlen döntéshozói nem tartották érdemesnek ápolni az emlékét. Nagy valószínűséggel állítható, hogy a Szent András-temetőben temették el, de síremléke áldozatul esett a 20. század második felében érvényesülő szocialista „kultúrpolitikának”, amely során a régmúlt minél több emlékét igyekeztek onnan eltüntetni.
Brandl Julianna síremléke. Fotó: Hornyák István
Felesége, Julianna 1889-ben állított síremléke viszont még megvan, de már alig olvasható a felirata. Vélhetően Brandl Antal csontjait is a közelben borítja valahol a föld, a szobrász sírját azonban már nem jelöli semmi.
Hornyák István
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!