;)
Egyszer már tetszett! Egy „preschpurgi háziúr” okoskodásai
2023 05 22.
Egy „preschpurgi háziúr” okoskodásai címmel látott napvilágot a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás második válogatáskötete, amely itt, az internetes magazinban megjelent írásokból csemegézik. Az első, A pozsonyi sétatéren megy a villamos… (2019), sikerén felbuzdulva a Kifli elnöksége úgy gondolta, itt az ideje, hogy újabb, eddig virtuális szövegek jelenjenek meg nyomtatásban.
Egyszer már tetszett! – üzeni jelen írásom címe, és valóban: a kötetben helyett kapott rövidebb-hosszabb esszék már sok olvasói „lájkot” begyűjtöttek internetes karrierjük során, és remélem, hasonlóan nagy népszerűségnek örvendenek majd így, könyv alakban is.
A régmúltat kutató, tárgyaló szövegek természetes közege, ha ki lehet ilyesmit jelenteni, a nyomtatott forma. A régi Pozsony iránt érdeklődő olvasók között pedig valószínűleg többen vannak azok, akiknek az olvasás és a szöveg élvezete mellett fontos a művel való fizikai kapcsolat: a könyv illata, a papír milyensége és (hogy egy sokak számára elképzelhetetlennek és eretneknek tartott dolgot mondjak) a beleírás, – jegyzetelés lehetősége. Egy könyv ráadásul adható, kapható, ajándékozható…
Csanda Máté a kötetet záró írását jegyzi, amelynek felvezetője, a szerző Pozsonyhoz történelméhez való személyes viszonyának ecsetelése, akár a jelen válogatáskötet mottója is lehetne. Mint írja, a „hűtőmágnesekre kívánkozó arcok”, a városban épp csak megfordult „sztáremberek” helyett „egyre inkább olyan, kevésbé prominens, polgári foglalkozású, a szó legnemesebb értelmében lokálpatrióta személyek szokták felkelteni a kíváncsiságomat, akik pályája-munkássága ezer szállal kötődik a városhoz, és mégis, ki tudja miért, mára kikoptak a helyiek emlékezetéből.”
Nos, a Pozsonyikifli.sk oldalon szép számban olvashatóak az ilyen „kisemberek” nagy sztorijai, amelyek közül ifj. Papp Sándornak, az internetes portál főszerkesztőjének, mindkét válogatáskötet szerkesztőjének köszönhetően több bekerült a könyvbe is.
A kötet, amelynek grafikai megjelenése Szabó Rékát dicséri, igazán szemrevaló. Már a belső borítók sűrű, koncentrikus körei magukkal ragadják az olvasót, akit aztán – a költő szavaival szólva, de azok legnemesebb értelmében – a régi Pozsony „lehúz, altat, befed”.
A könyvben helyet kapott írásokat a szerkesztő hét fejezetbe sorolta. Tizenkét szerző – köztük idegenvezetők, helytörténeti kutatók, írók, újságírók, történészek – harminckét írása várja a város múltjában virtuális sétára vállalkozókat.
A Pozsonyi Kifli Polgári Társulás köztudottan rendkívül gazdag képanyaggal rendelkezik. A szövegek mellé beválogatott jó minőségű, nagy méretű, friss – vagyis nem agyoncsépelt és unalomig ismételt – darabok ezt híven visszatükrözik.
A könvy keresztelője
De vegyük sorra a fejezeteket! A vendéglátó Pozsony címűben az egykor rendkívül népszerű pozsonyi borról olvashatunk, amely a Deák Ferenc és Beethoven által is szállásul választott és a kötetben bemutatott Vörös Ökör fogadóhoz hasonlóan sajnos már a múlté. Az egykori Stefánia (ma Štefánik) úton működő Stefánia kávéház utódjába viszont bárki betérhet, és egy fekete mellett elmélázhat azon, miért is olyan örvendetes, hogy a következő írás „főszereplőjének”, az egykori Deák Szállónak a homlokzatáról potyog a vakolat.
A haza bölcséről elnevezett hotel a fent említett okból akár a következő, Vakolatrétegek elnevezésű fejezetbe is illene, amelyben azonban a mai Vigadó (ismertebb nevén Redut) helyén álló városi magtár lebontását megelőző „csatározások” bemutatása, az első pozsonyi vásárcsarnok születésének története, a pozsonyi Váralját alapjaiban megváltoztató 1913-as tűzvész, valamint az ott álló és csodálatos módon megmenekült Szent Miklós-templom leírása kapott helyet. A sor további egyházi épületekkel folytatódik: szó van a fejezetben a ferences templom tornyának újjáépítéséről, a Dóm tér történetéről, a református egyház tulajdonában álló „Kálvin-udvar” születéséről. Az újabb és újabb „vakolatrétegek” lefejtése a nyomdászok és betűöntők a Duna utcában álló, 1896-ban emelt és a közelmúltban ráépítésen átesett épületének történetével zárul.
Rég nem látott Rigele-szobrokkal, a Mária Terézia-szoborcsoport utóéletével, vagyis egyes darabjainak újrafaragásával, és a Cantus néven ismert, a spanyolnáthában elhunyt fiatal feleséget és műkedvelő énekesnőt, Trebitsch Olgát ábrázoló alkotással foglalkozik a Szobrok sorsa fejezet.
A Pozsonyi újítások és újítók között című részben olvashatunk az egykori Ferenc József, mai nevén Öreg híd, valamint a téli kikötő megépülésének körülményeiről, és Schmidt Károly zongorakészítő hangszereiről, akinek egyik munkáját még a „válogatós”, Liszt Ferenc is megfelelőnek ítélte az 1839-es pozsonyi koncertjéhez. Nemkülönben érdekes a pozsonyi első telefonközpontról, a fiákerállomásról, az itteni korcsolyázás lehetőségeiről és a rendőrkutyákról szóló olvasmány.
Veres István és Korpás Árpád a könyvbemutatón
A Pályaívek fejezetben a szélesebb körben is ismert – Rómer Flóris, Bäumler János András – mellett több, helyben népszerű – mint Enea Grazioso Lanfranconi, az egykori villája helyén álló híd névadója és Justi Henrik pozsonyi polgármester – és mára már csaknem elfeledett – Sóltz Rezső és Sherz Ede – pozsonyi kötődésű kiválóságról szóló történet kapott helyet.
Egy valamirevaló, a régi Pozsonyról szóló kiadvány sem lehet meg a magyar romantika legnagyobb, a városhoz is kötődő jelesei nélkül: Jókait cseregyerekként német szóra küldték Pozsonyba a szülei, és később is vissza-visszatért. Petőfi itt-tartózkodásának körülményei ismertek, 1911-től szobra áll a városban, ez utóbbival és a helyi Petőfi-kultusszal foglalkozó írást olvashatunk a könyvben.
A kraxelhuberek kora és az ideges századforduló című – utolsó fejezet – szolgál magyarázattal a válogatáskötet címéhez. A dualizmus korának vezető élclapja, a Borsszem Jankó erősen karikírozva mutatta be a korabeli magyar társadalom sokszínűségét. A lap szerkesztőségében megfogant karakterek egyike volt Kraxelhuber Tóbiás, a mindenhez (is) értő és hozzászóló „preschpurgi háziúr”, aki a pozsonyi – elsősorban német származású – polgárság képviselőjeként osztogatta német-magyar keveréknyelven írt „okosságait”. Az írás a sztereotip karakter gyakori megszólalásaiból származó gyöngyszemekből válogat.
A kötetet a Miért vannak tele a nők illusióval és magas igényekkel? Egy pozsonyi fiatalember intelmei 120 évvel ezelőttről alcímmel bíró szöveg zárja Csanda Máté tollából, amelyben a Pozsonyban letelepedő kitűnő orvos, lapalapító és publicista, dr. Pávai Vajna Gábor idegességről szóló, helyenként megmosolyogtató, de még mindig aktuális értekezését veszi górcső alá.
A kötet szerzői
A Pozsonyikifli.sk internetes magazinjának hűséges és figyelmes olvasói bizonyára könnyűszerrel megoldanák a feladványt, hogy a válogatáskötetben szereplő szövegeket a szerzőikkel társítsák. Benyovszky Mánya Ágnes, Borka László, Peter Buday, Csanda Máté, Hornyák István, Kacsinecz Krisztián, Korpás Árpád, Orbánné Bertha Mária, ifj. Papp Sándor, Tóth Kelemen, Veres István, Ján Vyhnánek írásai egyszer már tetszettek.
Itt az idő újraolvasni őket – az Egy „preschpurgi háziúr” okoskodásai című kötetben!
Benyovszky Mánya Ágnes
A könyv megvásárolható a Pozsonyi Kifli e-shopjában:
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!