;)
Emlékezés a Lanfranconi-villára
2023 08 31.
1890 és 1986 között kisebb szecessziós kastély képét idéző, páratlan családi villa ékesítette Pozsonyban a Vödric-patak (Vydrica) bal partját. Enea Grazioso Lanfranconi (Pelio, 1850 – Pozsony, 1895) olasz építőmérnök, korának egyik legjelentősebb vízgazdálkodási szakértője 1880-ban nagy kiterjedésű birtokot vásárolt itt. Tíz év múlva már állt az általa épített fényűző villa az Alsó-Malom-völgyben, az egykori első malom helyén.
A Lanfranconi-villa korabeli látképe a Botanikus Kertben, 1920 utáni felvétel. Fotó: a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának Levéltára, N 15410
Lanfranconi a történelem szerelmeseként megőrizte az eredeti malom boltíves folyosóját a földszinten, az épület főbejárata felett pedig egy történelmi műtárgyat, egy 1766-os keltezéssel és BB monogrammal ellátott kapudíszt helyezett el.
1766-os keltezést és BB monogramot viselő kapudísz a villa bejárata felett. Fotó: a szerző
Aligha találni olyan megközelítést, amely történelmi szempontból plasztikusabban jellemezné ezt a helyet. Beata Egyházy-Jurovská történész megállapítása szerint (B. Egyházy-Jurovská – Z. Furkaš: Technické pamiatky v dolnej Mlynskej doline v Bratislave, Zborník SNM Archeológia 4, 153–168, 1994) régészeti kutatásra nem volt mód, mert az objektum a megszűnéséig a Comenius Egyetem Botanikus Kertjének tulajdonát képezte. A további adatok már a 20. század elejéről származnak. Az első, illetve a második világháború kitörése előtt is felmerült, hogy a Lanfranconi család birtokán épüljenek meg a Comenius Egyetem Orvosi Kara elméleti intézetei és klinikái. A 35 millió koronás építési költséget is kiszámították, a terv azonban papíron maradt. Aztán 1925 végén a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika 30 ágyas kihelyezett részlegét alakították ki a Lanfranconi-villában (História Medicinae Slovaca VI., Endémie, epidémie a pandémie v dejinách, 229. o., 2021; Päťdesiat rokov Univerzity Komenského, 111. o., 1969).
A Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika kihelyezett részlege a Lanfranconi-villában. Fotó: a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának Levéltára, N 15412
Az Oktatási és Népművelési Minisztérium 1942. január 2-i rendelete értelmében a Lanfranconi-féle birtok egy részén létrehozták a Szlovák Egyetem Botanikus Kertjét. A front átvonulása azonban jelentősen lelassította az építkezést, a munkálatok csak 1945 után vettek lendületet. Üvegházakat építettek, az egész kertre kiterjedő öntözőrendszert alakítottak ki, és csaknem 3000 különböző fajú, külföldről behozott vagy saját termesztésű növényt ültettek. Az építésben az alkalmazottak, diákok, valamint alkalmi munkások (például elítéltek) is részt vettek. Sziklakerteket és nagy melegágyakat alakítottak ki, a rendbe hozott Lanfranconi-villa pedig a Botanikus Kert igazgatóságának székhelye lett. Az intézményhez tartozott az ún. Micsurin-kert is, melynek 11 hektárára gyűjtötték a nemesítésre és kutatásra szolgáló gyümölcsfákat és szőlőket. A 140 fajtából álló szőlőgyűjtemény az akkori Csehszlovákia legnagyobbja volt (A. Mojzešová: Botanická záhrada a jej päťdesiatročná história, Naša univerzita, 4–5. o., 1992).
A már a Comenius Egyetem Botanikus Kertjének tulajdonát képező, felújított Lanfranconi-villában irodákat, valamint az alkalmazottak számára lakásokat alakítottak ki (lakói kastélyként emlegették az épületet). A földszinten balra egy egyszobás lakás nyílt, jobbra pedig több pincébe, egy hosszabb, sötét folyosón pedig fényképelőhívásra szolgáló sötétkamrába lehetett eljutni. Széles, kétoldalt korláttal szegélyezett kőlépcső vezetett az első emeletre, egy üvegezett hátsó falú, tágas csarnokba. A nyári időszakban számos kiállítást rendeztek itt. Ebből a hallból nyíltak balra az irodák, amelyeken keresztül az igazgató munkaszobájába lehetett eljutni. A teremnek ezen az oldalán keskeny kőlépcsők vezettek az alkalmazottak helyiségeibe is, ahol a hazai és külföldi növények magvait szortírozták, és összeállították az Index Seminumot, a külföldi cserére szánt magok katalógusát. Erről az oldalról indult a toronyba vezető lépcső is, ahol névtáblakészítő grafikai műhely működött. A hall jobb oldaláról nyíló lakásokban az intézmény néhány alkalmazottja lakott családjával.
A Botanikus Kertben álló Lanfranconi-villa hallja, feltüntetett évszám: 1943. A felvétel a lépcső jobb oldaláról készült. Fotó: a Szlovák Köztársaság Műemlékvédelmi Hivatalának Levéltára, N 15411
A kertészek munkahelyiségeinek bejárata a hall bal oldalán. 1984-es felvétel. Fotó: a szerző
Tágas, négyszobás lakás bejárata a hall jobb oldalán. Fotó: a szerző
Az épület földszintjén további lakások is voltak.
Korabeli felvétel a Lanfranconi-villa északi oldaláról, fotó: Roman Delikát archívuma…
…és ugyanez az oldal egy, a 20. század nyolcvanas éveiben készült fényképen. Fotó: a szerző
Háttérben a pince bejárata. 1982-es felvétel. Fotó: a szerző
A Botanikus Kert borospincéje. Fotó: a szerző archívuma
A látogatók figyelmét egy pávacsalád is gyakran felkeltette, a villa halljában pedig minden évben hangos csiviteléssel hordták a táplálékot éhes ivadékaiknak a fecskefészkek lakói.
„Fero”, a páva pózol a korláton a Vödric felett. Fotó: a szerző
A Botanikus Kert alkalmazottai és családtagjaik élénk társasági életet éltek. Népszerű esemény volt a szőlőszüret végének megünneplése, amelyen szertartásosan átadtak az igazgatónak egy szőlőfürtökből álló koszorút. Az egyetem vezetősége is nagy számban képviseltette magát. A kert kiváló, ugyanakkor nagyon olcsó borral büszkélkedhetett, amely az egész egyetemen híres volt, ezért a fontos látogatások is gyakran a borospincében végződtek.
A villához vezető út látképe virágzó rododendronokkal 1981 tavaszán. Fotó: a szerző
A 20. század nyolcvanas évei a rombolást hozták magukkal – és sokak kétségbeesett igyekezetét, hogy mentsék, ami menthető. A botanikusok, különösen pedig az intézmény alkalmazottai és lakói megdöbbenéssel fogadták a hírt, hogy a Comenius Egyetem Botanikus Kertje felett új híd épül. A döntés meghozói feláldozták a Lanfranconi-villát, a Vödric-patak torkolatát a környező épületekkel és növénytársulásokkal, a borospincét, valamint megszámlálhatatlan gyönyörű és értékes fát és bokrot.
A szocializmus időszakában állampolgári tiltakozásra nem volt lehetőség. Bátortalan írásbeli panaszunkra a Comenius Egyetem vezetősége azt válaszolta, hogy „… utóvégre növényeket termeszteni máshol is lehet, Lanfranconi pedig kapitalista volt, a villája értéktelen épület”.
A Botanikus Kert munkatársai megpróbáltak megmenteni legalább néhány tucat értékes fát és bokrot. Bár nehézgépek segítségével áttelepítették őket egy másik, megfelelő helyre, egyedül a magnólia élte túl a költöztetést. A kertészek elkeseredett igyekezetére a Smena című lap is felfigyelt, amely 1985. március 20-án a sokatmondó „Stromy s cestovnou horúčkou” (Utazási lázban égő fák) című cikkben számolt be a villa ablakai alatt álló értékes, 35 éves ámbrafa (Liquidambar styraciflua) átültetéséről. A villa és a környező épületek lakóit fokozatosan Ligetfaluba (Petržalka), panelekbe költöztették.
Jómagam fiatalságom 17 gyönyörű évét töltöttem a Lanfranconi-villában. Virágzó sziklakertek mellett, a kert friss füvén játszottunk a helyi gyerekekkel. Gyerekként még az is izgalmas élmény volt, amikor a Duna – talán 1977-ben – kiöntött, és a kertet is elárasztotta. Gyermeki örömmel fogadtuk, hogy felfújható csónakokkal közlekedhettünk az épület körül. Később a borospincében segédkeztünk a szőlő feldolgozásában (minden évben termett 10-12 tonna), és részt vettünk a szüreti ünnepen. Az iskola a villa közelében fekvő tavaknál volt.
Amikor 1985 szilveszterén utolsó lakókként minket is Ligetfaluba költöztettek, a tágas lakás helyett egy kétszobást bocsátva rendelkezésünkre, olyan hónapokon voltunk túl, mint Jozef Gregor Tajovský elbeszélése, a Mamka Pôstková nyomorgó hősei. A villában már nem volt mivel fűteni, a falak nyirkosak voltak, jobb híján a malomvölgyi építkezéseken hagyott építési állványok deszkáival tüzeltünk. Ráadásul még a bontásra ítélt épületek fosztogatóinak rohamaival is szembe kellett néznünk.
Mára nem maradt más, csupán a szép emlékek a mesebeli életről egy gyönyörű kastélyban, valamint egy dia- és fényképgyűjtemény arról az időszakról.
Katarína Schwarzová
Fordította: Böszörményi Péter
A Lanfranconi-villa bontása 1986 áprilisában (az északi oldalról nézve). A háttérben a villa mögött a borospince boltozata látható. Fotó: a szerző
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!