Mesélő fényképek a régi Pozsonyból

Családi fotóalbumok
2021 08 12.

Pozsonynak ideális a fekvése, a város területén, hajdani peremén megannyi sétára, kirándulásra, túrázásra, sportra, felüdülésre alkalmas park, parkerdő, liget, vízpart található. Már dédszüleink is a Hegyi-ligetbe, az Óligeti vadászházhoz jártak felüdülni, kikapcsolódni, utódaik a dunai ártéri ligetekbe kirándultak, generációról generációra a ligeti parkba hajókáztak át a propellerrel, hogy a park árnyas fái alatt, a ferenciek templomának régi tornya körül vagy a rozáriumban tegyenek sétát. De a kerékpározáshoz, teniszezéshez is itt volt alkalmas helyszín és terület. Ha hosszabb sétát kívántak tenni, a Bimbóházak felé vették az irányt, vagy a Szalmakunyhóhoz kirándultak, fölmentek a Zerge-hegyre, s onnan ereszkedtek le a Vaskútra; vagy a Patrongyártól sétáltak ki a Vaskútra, sorra érintve az út mentén található halastavakat; csónakáztak a középső tavon, majd letelepedtek elemózsiájukkal a réten vagy beültek a kertvendéglőbe. Akinek kertje volt, Ligetfalun, a Vár közelében vagy Főréven, városi lakásából kivonulva ott töltötte szabadideje egy részét, gyakran megosztva a kellemes környezetet rokonaival, barátaival.

Végigmegyünk a Duna-parton; átmegyünk propellerrel a Ligetbe; fölmegyünk a Zerge-hegyre; a Mély úton át a Hegyi parkba; kimegyünk a Vaskútra, Dévénybe, a kertbe, a strandra – ezek a szófordulatok, helyszínek évszaktól függően rendszeresen elhangzottak gyerekkoromban, ha hétvégi vagy szünidei programról esett szó. Mondhatni ez is a hagyomány részét képezte – ha változtak is a körülmények, egykori helyszínek az idők folyamán vagy az értelmetlen, ostoba rombolások következtében eltűntek is -, a korábbi generációk szokásai tovább éltek. A hosszabb-rövidebb séták, erdei kirándulások, túrák, a teniszezés, korcsolyázás, evezés, úszás, vidám kerti összejövetelek természetes részét képezték hajdan a pozsonyi polgárok életének. Erről tanúskodnak a családunk élőszóban továbbadott, illetve írásban és fotókon is dokumentált emlékei. A családi fotótárban rendelkezésemre álló fényképek sorára füzöm most fel a megosztandó emlékeket. A számomra ismeretlen képek, megörökített helyszínek esetében édesapám megjelölései segítettek eligazodni a dobozokból, borítékokból, no meg az albumokból előkerülő fotók között. Az itt közreadott fényképek egy részét ifjú korában ő maga készítette.

Közismert, hogy Pozsony élen járt az új sportok népszerűsítésében és meghonosításában. Az evezősportnak a Pozsonyi Kifli által a közelmúltban  újra megjelentetett  Volt egyszer egy Pozsonyi Hajósegylet (1862–1940) állít emléket.  Itt most egy ismeretlen eredetű hangulatos képpel adózunk emlékének.

 

A Zerge-hegy egyaránt nyújtott lehetőséget egy rövid vasárnapi sétára, ha az ember friss levegőt akart szívni, de hosszabb túrák kiindulópontjaként is számításba jött. A Szamár-rétre nyáron kirándulni, télen pedig ródlizni, síelni jártak. Gyermekkorunkban minket is elvittek oda szüleink a baráti családokkal együtt szánkózni, s egyetemista koromban az akkor még többnyire havas teleket kihasználva, barátnőimmel nemegyszer fölmentünk a Zerge-hegyre sízni, s miután jól kisíztük magunkat, a Szamár-rétről az erdei úton végig lesiklottunk egészen a Szalmakunyhóig, a troli végállomásáig.

A kiruccanásokhoz – a hidegben megmelegedni, a nyári melegben pedig felfrissülni – a kertvendéglők felkeresése is magától értetődően hozzá tartozott.

A Bertha család megjelölésű dobozból, nagypapám Böske húgának hagyatékából került elő ez a néhány réges-régi (a 20. század első éveiből való) kép, amelyen Bertha János dédapámat azonosítottam második feleségével és kislányával rokoni-baráti kiránduló társaság körében.

 

Jön a vonat! – a Vörös-híd vasútállomáson várakozik a kis csapat.

 

Erdőszéli pihenő.

 

A vaskutacskai tónál.

 

A fiatalok, háttérben az idősebb korosztály – a baráti családok együtt kirándultak, 1932. szeptember 18. (balra a szélén édesapám, jobboldalt ifj. Mayer Imre, a háttérben nagymamám).

 

Nagyszüleim a fiaikkal, Mayer Imre és felesége Judit lányukkal a Zerge-hegyi kertvendéglő előtt, 1933. szeptember 24.

 

Barry pitizik – Aixinger László (1883-1944) felvétele 1900-ból.

 

A vaskúti kertvendéglőben kedves magyarországi vendégünkkel, 1958.

 

Svédtornaterem, Hosszú utca 15. Gyermekek és tanulóifjúság felüdülő helye. Biztosítja az egyenes tartást és fokozott anyagcsere által elősegíti a növést – áll a tornára járó gyerekcsoportot megörökítő képeslap hátlapján a reklámszöveg. A bal első kisfiú édesapám. A szöveg alighanem igazat szólt, mert édesapám magasra nőtt és egyenes tartású is volt. 🙂

 

A Ligeti parkban nagymamám a fiaival, 1927.

 

A szüleimmel a Ligeti parkban, 1954.

 

Gyermekjátékok a Ligetben, a Bertha fiúk, Aixinger István és lánypajtásaik, 1929. július 4.

 

Olgyayéknál” – áll édesapám 13 éves korában, 1929-ben készített fotóján. Alighanem a mamáját (nagymamámat) örökítette meg az őzikékkel. Édesapám, ha gyermek- és ifjúkori emlékeit idézte föl, mindig megemlítette a ligetfalui Olgyay-kertet, ahová rendszeresen kijártak és sok szép órát töltöttek baráti körben. Az idilli környezetet azután könyörtelenül elsöpörte a történelem forgószele, a képeken megörökített embereket szétszórta, akik pedig közülük szülővárosukban maradtak, jó esetben már csak utódaikban élnek tovább.

 

Halmiéknál, 1929. június 26. A középső álló sorban a második  Kováts Eszti, mellette a húga, Baci, a földön ülő fiúk, Aixinger Pista és Bertha Géza.

 

Halmi-tenisztér, 1930.

 

Dunaszigeti pihenő, 1929 – Samarjay Zoltán közlése szerint a pozsonypüspöki fölötti Kopács-szigetről lehet szó, amely egyike volt az akkori kedvelt kirándulási célpontoknak.

 

 A pozsonyi dunai fürdőben Aixinger László Géza unokaöccsével (édesapámmal) és István fiával, 1927. augusztusában.

 

Jeanny néni kertjében, 1929 – Fischer  Jeanny nagymamám másodfokú unokatestvére és egyben jó barátnője volt. A képen a gyerektársaságban a  Bertha fiúk, középen a padon Jeanny néni unokaöccse, Albrecht Hansi.

 

Orbánné Bertha Mária

Támogatóink

Don`t copy text!