;)
Pozsony boulevard-ja, a Stefánia út!
2021 03 23.
Stefánia belga királyi hercegnő, Rudolf trónörökös felesége, majd özvegye korántsem volt olyan népszerű az Osztrák–Magyar Monarchia alattvalói – különösen a magyarok – körében, mint szépséges anyósa, Erzsébet királyné, ismertebb nevén Sisi. „Névadó keresztanyaként” azonban Stefánia volt a közkedveltebb.
Stefánia többször is járt Pozsonyban, ahol az egykori Grassalkovich-palotát 1882 és 1905 között lakó „pozsonyi Habsburgnál”, Frigyes főhercegnél és népes családjánál vendégeskedett.
Valószínűleg egy ilyen látogatás emlékére kapta 1885-ben az egykor kertek és szőlőskertek közt vezető, és a Märzen, Märceln nevű dűlők után elnevezett poros Marczal utca az előkelő Stefánia út, Stephaniestrasse (ma Štefánik utca – Štefánikova ulica) nevet. A gyéren beépített utcából az 1880-as évektől kiépülő új út a város egyik fő közlekedési útvonala lett. Erre hajtattak be a Pozsonyba vonattal érkezők a közelben álló állami vasúti indóháztól (a mai főpályaudvartól) a város szívébe. Az 1895-ben meginduló egy-, majd 1907-től kétpályás villamosközlekedésnek hála, a villamospálya „A” vonalán kényelmesen el lehetett jutni az állami vasúti indóháztól a váraljai Szentháromság-templomig.
Az egykori Marczal utca (ma Štefánik utca – Štefánikova ulica) 1885 elött.
Forrás: J. Cmorej gyüjteménye.
Ez az az útja Pozsonynak, amely pompás palotáival, festői villáival, gazdagon díszített lakóházaival – még ma is – a leginkább megidézi a Monarchia Duna-parti fővárosait, Budapestet és Bécset, azok „boulevard-jait”. Az itt-ott foghíjas eredeti beépítés csaknem minden háza nemzeti műemlék, ami sajnos nem jelenti azt, hogy ez a megkülönböztetett figyelem az épületek külsején, állagán is tükröződne. Az út két oldalán álló épületeket zömmel a pozsonyi Ferdinand Kittler és Karl Gratzl vezette építési vállalat, valamint a szintén helybeli Feigler Sándor építész tervezte és kivitelezte. Némi iróniával azt is mondhatnánk, hogy a korabeli Pozsony két legeredményesebb építési vállalata a Stefánia út kiépítésekor versenyt futott egymással a megrendelőkért (vagy azok őértük), hiszen, mint azt látni fogjuk, ezek a nevek fordulnak elő, sőt néhány esetben váltakoznak az egyes épületek elkészülésével kapcsolatos iratokban és a korabeli sajtóban. A Stefánia út különböző célokra épült, változatos homlokzatú, zömmel eklektikus házai több átépítésen, sőt érzéketlen ráépítésen estek át, de még így, több mint száz év távlatából is elbűvölőek vagy éppen tekintélyt parancsolóak.
A Stefánia út 1905 körül. Forrás: J. Horváth gyűjteménye.
Virtuális sétánkat a Stefánia út vasúti főpályaudvar felőli végéről kezdjük.
A vasútállomás felől jőve tehát átkelünk a Sánc úton (Šancová ulica), és ráfordulunk a Stefánia útra, amelynek a bal, vagyis a páros oldalán indulunk tovább.
A Stefánia-út 14-es számú lakóháza – eredetileg Egon Bondynak, a pozsonyi kábelgyár alapítójának a villája – kívül esik ugyan az általunk bemutatandó korszakon (1924-ből való), de három olyan alkotó kézjegyét is magán viseli, akik aktívak voltak 1914 előtt is: az épületet Feigler Sándor kivitelezte, a homlokzat homokkő szobordísze a helyi Rigele Alajos munkája. A házat az az Alexander Skutecký (1883-1944) tervezte, akit a szlovák és – Skutetzky Sándorként – a magyar építész szakma egyaránt számon tart, festőművész édesapjához (Dominik/Döme Skutecký/ Skutetzky) hasonlóan.
Villák a Stefánia úton. Forrás: J. Horváth gyűjteménye.
A 12-es szám alatt Kittler és Gratzl 1895 után épült saját villája áll, ők tervezték és építették a szomszédos (10-es), rózsaszínre festett, leginkább habos süteményre hasonlító és a saroktornyon hármas balkonnal ellátott, 1895-ből való házat is, amit Kittler-villaként emlegetnek.
A francia várkastélyokra emlékeztető Pentzel-villa (a 8-as) is az ő művük, szintén 1895-ből.
A 6-os számú, a szakirodalomban északi reneszánsz címszó alatt is emlegetett Schlemmer-villa (1894) tervezője és kivitelezője is minden valószínűség szerint Feigler Sándor.
A 4-es számú házat Kittler és Gratzl építette dr. Tauscher Béla pozsonyi városi főorvos, a gyermekkórház alapítója és családja számára. A házban volt a rendelője is. Tauscher egyébként szomszédja, Frigyes főherceg orvosa is volt.
A 2-es szám alatt található a tekintélyes méretű Karátsonyi-palota – Kittler és Gratzl munkája – 1887-ben befejezett tömbje a Grassalkovich-palota kertjével határos. Az említett két palota egy időben Frigyes főherceg tulajdonában volt: a Grassalkovich-félében a főhercegi család lakott, a gróf Karátsonyi Guidó által építtetett palotában pedig a felesége, Izabella védnöksége alatt álló Izabella Háziipari Egylet működött.
Az 1760 körül épült Grassalkovich-palotánál visszafordulva folytatjuk virtuális sétánkat a Stefánia út páratlan oldalán.
Az 1-es számon Erdődy Irma grófnő 1897 és 1900 között épült sarokháza található, földszintjén az egykori Stefánia, ma Štefánka kávéházzal. Ezt és a hozzá kapcsolódó, 3-as szám alatt álló bérházat is Feigler Sándor építette, ez utóbbit 1896 –1897-ben.
Az 5-ös és 7-es szám alatt Swetlik (Svetlík) kesztyűsmester egykori bér-, ill. lakóháza volt; utóbbi homlokzatán a négy évszakot ábrázoló szoboralakokat láthatunk. A derék mester ingatlanát állítólag a lottón nyert pénzen építtette a Kittler és Gratzl céggel 1879-ben.
A Deák Szálló épülete egy korabeli képeslapon. Forrás: J. Cmorej gyűjteménye.
Figyelemre méltó a 9-es számú, saroktornyos épület a Stefánia út és az egykori Izabella főhercegnő út (ma: Tolsztoj utca – Tolstého ulica) sarkán. Meglehet, hogy a szomszédos, 11-es szám alatti, 1908-ban megnyílt Deák Szállóval egy időben épült. A szálló tervezője és az építtetője is Schiller Jenő (1878–1944) építész volt, aki az akkori 21-es szám alatt lakott, és akinek legismertebb pozsonyi munkája az ún. Tulipán épülete a Štúr utcában.
A mai 15-ös számú épület helyén állt egykor Wendler Gusztáv földszintes sütőháza, amely az eredeti beépítésből maradt a 19. század végén fényes palotákkal, villákkal bővülő utcában. Wendler diós és mákos pozsonyi kiflije (pressburger kipferl), amelyet a mai 21-es számú ingatlan helyén álló boltjában árultak. Nagyon népszerű volt városszerte, és még a bécsi udvarba is szállították.
Wendler Gusztáv sütödéjének reklámképeslapja. Forrás: J. Cmorej gyűjteménye.
A 23-as számot viselő bérház és a szomszédos palota (25-ös szám) a Pozsonyban született Hubert József tervei szerint épült 1889–1890-ben. Az építtető Pisztóry Félix gyógyszerész, a Vörös Rák gyógyszertár tulajdonosa volt. Míg az előbbit többször átépítették, és meglehetősen jellegtelen épület lett belőle, az egykor a Lenin Múzeumnak otthont adó Pisztóry-palota megőrizte méltóságát. Kapuzatának és lépcsőházának vasmunkáit a helyi Marton Lajos és Fia lakatoscég készítette.
Pisztóry-palota. Forrás: J. Horváth gyűjteménye.
A 27-es számú lakóházat 1910 és 1912 között építette a pozsonyi Durvay Antal Karl Haybäck és Schiller Jenő tervei alapján.
A 31–33 alatt álló hatalmas bérháztömböt a helybeli Erdély József tervezte és építette 1908–1910-ben.
A 37-es szám alatt álló, a 19. század végén épült lakóház udvarán található Rigele Alajos (1879–1940) pozsonyi szobrászművész műterme: egy hosszú fabódé, amely szerény külseje ellenére számos figyelemre méltó alkotás születetésének volt tanúja a mester életének utolsó negyven évében.
A következő eklektikus bérházak hivatalosan már a Stefánia útról nyíló egykori Katona József utcához (ma: Puskin utca – Puškinova ulica 1–2) tartoznak, és a 20. század első évtizedében épültek.
Az Államvasúti Szálloda (Hotel Dax). Forrás: J. Cmorej gyűjteménye.
A Stefánia út felső végén, a balra található Aulich Lajos utcával (amelynek névadója 1792-ben született Pozsonyban, ma Križkova ulica) határos saroktelken állt az Államvasúti Szálloda, amelyet tulajdonosa után Hotel Daxnak is neveztek. A 20. század hetvenes éveiben bontották le.
I. Ferenc József császár és király többször is járt Pozsonyban. Az 1909. június 1-jén tett látogatásakor a pozsonyiak diadalkapuval várták a vonattal érkező uralkodót. Az Isten hozott! feliratú kaput az Államvasúti Szálloda közelében, a Stefánia úton állították fel.
A diadalkapu. Forrás: J. Cmorej gyűjteménye.
Az út végén a városi vámház állt, amelyen túl – vagyis az akkori város határán kívül – épült 1872–73-ban ifj. Feigler Ignác tervei szerint az ún. Palugyay-palota. A telekválasztást az is indokolta, hogy az építtető, Palugyay Jakab vendéglős és borkereskedő így kevesebb adót fizetett, ráadásul a ház pincéjéből egy föld alatti vezetéken át a közeli vasútállomáson várakozó tartálykocsikba is könnyűszerrel el tudta juttatni a bort.
A Palugyay cég reklámplakátja.
Arra, hogy Pozsony egykor legelőkelőbb útja a trónörökösnéről kapta a nevét, ma már csak a Štefánka kávéház emlékeztet. Az utcává degradált út korábban többször is viselte már Milan Rastislav Štefánik nevét. 1990 óta hivatalosan újra Štefánik utca (Štefánikova ulica) a neve.
Benyovszky Mánya Ágnes
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!