;)
„Pozsony irodalmi tájai” ‒ városnéző sétával összekötött olvasmány
2024 05 10.
A reprezentatív kiadvány a Veda Könyvkiadó gondozásában jelent meg „Pozsony irodalmi tájai. A város képe 1918 után“ címmel. A kötet hat átfogó fejezetben, irodalmi szövegeken keresztül mutatja be Pozsony arculatát és szellemi dimenzióit. A könyv nyomán még egy izgalmas városnéző sétára is sor került Radoslav Passia irodalomtudós vezetésével.
A város mentális dimenziói
A város mint szociális-gazdasági-politikai-kulturális jelenség az emberiség történelmének egyik fontos alkotó eleme. Benne összpontosultak azok az erők, amelyek éppen aktuális
érdekeiket és eszméiket követve előre vitték a társadalmat. Éppen ezért szinte lehetetlen megragadni a lényegét egyetlen tudományág szemszögéből. Manapság – a posztmodern diskurzusokon belül – a filozófia, a szociológia, a kognitív pszichológia, az urbanisztika, az irodalomtudomány és más tudományok próbálkoznak azzal, hogy felmutassák a város egyik jellemző tulajdonságát: a város térszerkezetét. A városnak ugyanis saját időisége és történelme mellett megvan a maga tere is. Az idő és a tér a létezés két alapvető dimenziója. Ugyanakkor – ahogyan azt Henri Lefebvre francia filozófus – kifejtette, a városnak van szimbolikus, paradigmatikus és szintagmatikus dimenziója is. Ezeken belül megmutatkoznak a létező ellentétek, például az, hogy ki az, aki belül van, ki az, aki kívül, hol helyezkedik el a centrum és hol a periféria stb. Ezek a dimenziók nem szemmel láthatóak, hanem rejtetten vannak jelen, és felderítésükhöz szükség van a humán tudományokra, esetleg éppen az irodalomtudományra is.
Erre az útra lépett a Radoslav Passia és Vladimír Barborík által vezetett irodalomtudós szerzői
kollektíva is, amelyik Literárne krajiny Bratislavy. Obraz mesta po roku 1918 (Pozsony irodalmi tájai. A város képe 1918 után) címmel jelentette meg 2023-ban a Szlovák Tudományos Akadémia kiadójánál azt a reprezentatív kiadványt, amely hat nagy fejezetre bontva mutatja be írók szövegein keresztül a városnak azt az arculatát, amelyik Pozsony mentális dimenzióit villantja fel az olvasó előtt. A bevezető röviden tájékoztat bennünket a szerzők által alkalmazott módszerekről. A második fejezet a Csehszlovákia megalakulása és a második világháború vége közti időszakra koncentrál Ivan Horváth, Ivan Minárik, Dominik Tatarka és Vladimír Mináč szemével. Az 1945 és 1989 közötti időszak adja a harmadik fejezet tartalmát; a negyedik fejezet a ezredfordulót veszi górcső alá, és itt már megjelennek a szlovák posztmodern irodalom jeles képviselői, Pavol Vilikovskýval az élen. Külön fejezet foglalkozik Pozsonynak azzal a képével, amelyet az első köztársaság ideje alatt a német, később pedig a magyar nyelvű irodalom vázolt fel. A záró fejezet összefoglalja az irodalomtudomány szemszögéből kialakult képből levonható tanulságokat, amelyekből kiderül, hogy az irodalom révén megmutatkozó városkép ugyan fragmentált és heterogén, de mégis beazonosíthatók azon belül olyan állandó térelemek és irodalmi toposzok, amelyek árnyalják a város urbanisztikai és a hagyományban kialakult képét. Az irodalmi művek által megjelenített városkép a könyvben jól megválasztott képanyaggal kiegészítve izgalmas
bevezető egy városi sétához. Melegen ajánljuk a könyvet mindenkinek, akinek ez a város a szívügye.
Irodalmi séták Pozsonyban
Az idei BRaK fesztivál keretében létrejött a Pozsonyi irodalmi séták (Literárne prechádzky Bratislavou) című program, amely az ismeretterjesztő irodalmi előadásokat párosítja a városnézéssel. Ez a projekt tematikájában a Radoslav Passia és Vladimír Barborík által összeállított és 2023-ban megjelent „Literárne krajiny Bratislavy: obraz mesta po roku 1918“ c. kiadvány tartalmát követi. A program első részére 2024. április 27-én került sor.
Az első Pozsonyi irodalmi sétára 2024. április 27-én került sor, amelynek fő témája a város új
emlékezete – Pozsony képe a kortárs irodalomban – volt. A séta vezetője Radoslav Passia, a Pozsony
irodalmi tájai (Literárne krajiny Bratislavy) című könyv társszerkesztője volt.
Az irodalmi városnézést R. Passia irodalmár vezette, és a harminc résztvevővel (ez a maximális létszám, amely a bejelentkezések nyomán alakul ki) indult el a pozsonyi Rómer-házból. Az első megálló a Mirbach palotánál volt. A Ferenciek tere adta az egyik színhelyét Ébert Tibor „Pozsonyi fantázia” c. műve 1918 utáni eseményeinek. Ennek a könyvnek a szlovák
fordításából fel is olvasott egy részletet R. Passia. A második megálló a valamikori Írók Házánál volt, ahol felidéződtek azok az idők, amikor a szocialista rendszer a megfelelő ideológiai ellenszolgáltatásért bőkezűen támogatta az írókat. A harmadik megálló a Gorkij utcában, a Nemzeti Színház régi épületénél volt, ahol a városi közterületek ún. memoriális névadása került a terítékre, és a résztvevők megtudhatták, hogy vagy kilencven utca és tér van Pozsonyban írókról elnevezve. Ezek közül ötven szlovák, negyven pedig külföldi írók nevét viseli, akik között csak hét írónő és három magyar szerző található. Negyedik stációként Hviezdoslav szobra került sorra, amelyet 1937-ben emeltek, és amelyik ellentmondásos fogadtatásban részesült szlovák részről is. Még mindig a Hviezdoslav-téren maradva H. Ch. Andersen szobra mögött állt meg a kis csapat, és itt azok a modern és posztmodern cseh írók nevei kerültek említésre, akik Pozsonyról írva a város szellemiségének heterogén, ugyanakkor délies jellegét emelték ki. Hatodik megállónk a Várdombon, mégpedig a Zsigmond-kapu mellett volt, ahonnan széles kilátás nyílik a Dunára valamint a folyón túl Ligetfalura, amelyik a jelenkori szlovák irodalom egyik jellegzetes irodalmi toposza lett. Itt említődött például Egon Bondy és Juraj Špitzer neve. Innen az irodalomkedvelő csapat áttette a helyét a Várdomb alatt vezető alagút kijáratához, és itt a város „rossz szellemének” témája pertraktálódott olyan írók neveinek említésével, mint Michal Havran, Miroslav Válek, Viliam Klimáček, Ivan Štrpka, de beszélt a vezetőnk Ginsberg pozsonyi látogatásáról is, amikor az akkor még nem villamosjáratú alagúton keresztüljutva hazai kísérőivel hasztalanul keresték a híres pozsonyi rabbi, Chatam Szófer síremlékét. A séta a valamikori Astória kávéháznál fejeződött be. Ez az épület is rengeteg szállal kötődik a modern szlovák irodalomhoz.
Mészáros András
Fotó: Ézsöl Bianka
Kíváncsi mi újság a Pozsonyi Kifli háza táján?
Támogatóink
Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!