Scherz páter, a szegények atyja

Híres pozsonyiak
2019 10 26.

A Scherz család a 19. század első felében Pozsony legvagyonosabb rétegéhez tartozott. A kereskedőfamília megalapítója és első Pozsonyban letelepedő tagja Vaszojai Scherz Fülöp (1778–1857) vegyesáru-kereskedő volt. Övé volt a Kék gömb cégérű bolt a Szárazvám (Suché mýto) 9. szám alatt, egy Ventur utcai (Ventúrska) üzlet, valamint egy-egy ház az Apácapályán (Panenská), a Széplak utcában (Obchodná) és a Szárazvámon.

Scherz Fülöp pozsonyi kereskedő családja.

Forrás: https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:TMP.28

Vaszojai Scherz Fülöp kétszer nősült. Az első házasságából három fia, a másodikból kilenc gyermeke született. Az első frigyből született Scherz Károlyt (1807–88), a későbbi pátert, eleve papnak szánták. Zuckermandelben, a Váralján, ahol 23 évig volt káplán, a városrész lakóinak hagyománya a „szegények atyjaként” tartotta számon. Már életében legenda övezte, ami drámai halála – megriadt lovak sebesítették meg a Kórház utcában (Špitálska) – után is fennmaradt. Nem kevésbé drámai volt búcsúztatása a Szent András-temetőben.

Scherz páter gyászjelentése, 1888. Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum

A romantikus glóriával övezett páter mindenki számára csak „Scherz papa” volt. A legenda szerint családja fiatalon eltiltotta szerelmétől, a polgári családból származó Litzenmayer Mária Teréziától. Betegeskedéséből felgyógyulva teológiai tanulmányokra adta a fejét, a lány pedig az Erzsébet-rendiek (más források szerint az orsolyiták) kolostorába vonult. Scherz az 1848–49-es forradalmi években a papok házasodásának engedélyezéséről szóló, megerősítetlen vatikáni hírek hatására a kapcsolat beteljesítése mellett döntött: megszöktette szerelmét a kolostorból, és feleségül vette. Miután fény derült a hír megalapozatlanságára, felesége két közös gyermekükkel az apósa, Scherz Fülöp házában lakott a Szárazvám utcában. A páter halála után az asszony belépett a Notre Dame-kolostorba, és minden vagyonát az intézményre hagyta. Hogy ebből mennyi a legenda, és mennyi a valóság? Ennek tisztázásában csak a levéltári iratok, genealógiai források és a korabeli sajtó segíthet.

Scherz Károly páter idősebb kori portréja, 1880 körül: Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum

Halálának 20. évfordulóján, 1908-ban több pozsonyi lap, a Grenzbote, a Tagblatt és a Pressburger Zeitung is megemlékezett a páter érdemeiről, amiben szerepe volt a Scherz-emléktábla 1908. szeptember 8-i leleplezésének is a váraljai Szentháromság-templom falán. A lapok a páter 1888. szeptember 21-i temetése körüli viharos eseményekről is megemlékeztek. Zuckermandel néhány felbőszült polgára, élükön Windisch Károly hajóssal Kozsehuba János városkapitány és Mergl Károly polgármester közbenjárásával azt követelték Heiler Károly városi plébánostól, hogy a búcsúztatás helyszíne a váraljai templom legyen, majd ünnepélyes menet kísérje a koporsót a Szent András-temetőbe. Heiler ezt elutasította. Még a holttest elrablásával is fenyegetőztek. Végül a plébános beadta a derekát. Scherz tisztelői a temetés napján a Szent András-temető ravatalozójában róhatták le kegyeletüket a páter földi maradványai előtt. Ezután a holttestet a váraljai templomba szállították, ahol elbúcsúzhattak tőle egyházközössége tagjai. A végső búcsú színhelye a Szent András-temető volt. Másnap, szeptember 22-én a váraljai templomban gyászmisét, a Szent Márton-dómban rekviemet tartottak. A napi sajtó sorra vette a páter élettörténetének fontosabb eseményeit: belépés a szemináriumba (1824), teológiai tanulmányok Győrben és Esztergomban, pappá szentelés (1830. január 31., Győr). 1832-től Pozsonyban dolgozott mint a városi javadalmas agghajlék, a Lazareth adminisztrátora. 1849-től 1855-ig a dóm káplánja, majd haláláig váraljai helyi káplán volt.

A váraljai Szentháromság-templom látképe, 1908 után. Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum

Az újságok a páter személyiségével is foglalkoztak. Szóltak arról, hogy Scherz fiatal korában mentális zavarral küzdött, és nem titkolták mélyen átélt, beteljesületlen szerelmét egy polgárlány iránt. Hívő ember és felszentelt pap létére ismert volt a szabadgondolkodó eszmék iránti vonzalma. Komoly szerepet vállalt a szegényekről és kiszolgáltatottakról való gondoskodásban. A filantróp páter az állatok mellett is kiállt, amit több történettel is szemléltettek. Például saját költségén biztosította, hogy a városi gyepmester ne dróthurokkal, hanem bőr és kaucsuk borította eszközökkel fogja be a kutyákat. Kimentette az oltáriszentséget az égő Szent Márton-dómból, amikor 1833-ban villámcsapás következtében kigyulladt a templom tetőszerkezete. Amikor az 1848-as forradalom idején tüzérségi támadás fenyegette Pozsonyt, Scherz páter csónakon átkelt a Duna túloldalára egy fehér zászlóval, hogy bejelentse a város kapitulációját. Papi szolgálata során 5000 keresztelőt, 5000 esküvőt és 7000 temetést celebrált, már csak ezért is rászolgált az emléktáblára. A szeretett lánnyal kötött titkos házasságáról szóló legendát azonban a korabeli sajtó nem erősítette meg.

Az emléktábla felállítására és az 1908. szeptember 8-i leleplezési ünnepség megszervezésére is bizottságot hoztak létre. Az ünnepség miséből, az akkor felújított váraljai templom felszenteléséből és a helyi szobrászművész, Rigele Alajos (1879–1940) által készített emléktábla leleplezéséből állt. A Pozsonyi Dalárda, a Pozsonyi Dalkedvelők férfikar és a pozsonyi munkások Liederfreiheit nevű dalköre előadásában elhangzott az Erkel Ferenc által megzenésített Himnusz. A szónokok ugyancsak himnuszokat zengtek a páter életéről és a város szegényei körében végzett munkájáról. Az ünnepségen megjelentek a város jelentős képviselői, élükön Kumlik Tivadar polgármesterrel, valamint a család képviseletében Scherz Alfréd őrnagy, a páter unokaöccse. Az esemény reggelig tartó népünnepéllyel, a pozsonyi jótékonysági kör színielőadásával és a váraljai Pochop vendéglőben tartott varietéműsorral ért véget. A bevételt a váraljai gyermekotthonnak adományozták. A népünnepélyt rendező bizottság képeslapot is kiadott; az Angermayer-nyomdában készült anzikszon Kozics Ede fotója volt látható a Rigele-féle domborműről. Az emléktábla-állítás céljából rendezett gyűjtésből befolyt és a készítők költségeire kifizetett összeg elszámolását is közzétették. 1951,25 korona gyűlt össze (özv. Simonyi Emma és Scherz Alfréd őrnagy adományozta a legtöbbet), ami fedezte az emléktábla költségeit (a legnagyobb összeget a Mahr-fél kőfaragó cég és Rigele Alajos szobrászművész kapta).

Scherz páter emléktáblája a zuckermandeli Szentháromság-templom falán. 

Forrás: Július Cmorej

Levéltári források (anyakönyvek, végrendeletek, állampolgársági okmányok, adókönyvek) alapján valamelyest képet kaphatunk Scherz páter „feleségéről” is, és helyére tehetjük a legendát. Litzenmayer Mária Terézia (1819–1900) lánya, Mária Terézia (1849) és fia, Vilmos Fülöp (1852) születési bizonyítványában az áll, hogy az anyjuk római katolikus vallású hajadon. Scherz Károly és Litzenmayer Mária Terézia lánya 1849. szeptember 9-én született. A keresztlevele szerint törvénytelen származású Mária Terézia 1865 körül halhatott meg közelebbről meg nem határozott betegségben. A Kórház utcai tragédia előtt a páter éppen az ő sírját látogatta meg. Fiuk, az 1852. május 1-ji születésű Vilmos Fülöp keresztlevelében ugyancsak törvénytelen származás van feltüntetve. Mindkét gyermek a Mayer vezetéknevet kapta.

Scherz páter gyermekei: Mayer Mária Terézia és Vilmos, 1856–1858. 

Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum 

Scherz páter szerelme több vallási egyesületnek is tagja volt. 1856–57-ben gyermekeivel együtt az Óváros 54. szám alatt, vagyis az orsolyás kolostor épületében volt a lakóhelye. A Pozsonyi Útmutató (Pressburger Wegweiser) szerint 1880 és 1888 között a Szárazvám utca 9. szám alatt lakott. Ez a ház a Scherz családé volt. Az Első Pozsonyi Temetkezési Intézet Litzenmayer Mária Terézia nevére állította ki a 458,81 aranyról szóló számlát Scherz páter 1888. szeptember 21-i temetéséért, amelyen ugyancsak a Szárazvám utcai cím szerepel. 1891-ben a Rózsa utca (ma Jesenského) 56., a Notre Dame-kolostor volt feltüntetve tartózkodási helyeként. 1900-ban bekövetkezett halála után végrendelete alapján osztották szét a hagyatékát. A legnagyobb összeget az árvaház, az elhunyt fia, Vilmos, valamint egyházi intézmények kapták: az erzsébetiek kolostora, a Notre Dame-kolostor, az orsolyás kolostor, a Szent Márton-templom, a Lazaret-templom, az irgalmasok temploma, a ferences kolostor, valamint a váraljai templom. Érdekesség, hogy a gyermekek születési bizonyítványában az anya neve Mayer Mária Terézia alakban van feltüntetve, és a gyermekek is a Mayer vezetéknevet kapták, az egyéb iratokban ugyanakkor a Litzenmayer vezetéknév szerepel. Az is figyelemre méltó, hogy a fennmaradt forrásokból ismert tartózkodási helyek (az orsolyás kolostor, a Szárazvám, a Notre Dame-kolostor) megfelelnek a Litzenmayer Mária Terézia életéről szóló legendának. Scherz páter fia, Vilmos Fülöp 1892-ben nőül vette Eichinger Karolinát (1866–1945). Egyetlen lányuk született 1902-ben, Mayer Alexandrina. A család a Klarissza utca (Klariská) 18. szám alatt lakott, Vilmos magánzenetanárként dolgozott. 1919. április 12-én hunyt el, a Szent András-temetőben nyugszik.

Scherz páter „asszonya”, Litzenmayer Mária Terézia, 1865 után.

Forrás: Pozsonyi Városi Múzeum

A papi hivatás vélhetőleg nem teljesen önkéntes felvétele folytán Scherz páter lelkészi felfogása meglehetősen egyedi és rendhagyó volt. A róla szóló visszaemlékezések és cikkek kiemelik a szegények és árvák érdekében végzett munkáját. Lelkipásztori tevékenységét is az elesettek iránti együttérzés határozta meg. Jótékonysága a szociális intézmények hiányában kielégítette a társadalom valós igényeit. Mivel közszeretetnek örvendett Pozsony lakói, és különösen váraljai hívei körében, legendás történetek születtek személyéről és tetteiről. Valószínűleg a titkos esküvőről szóló legenda is arra szolgált, hogy törvénytelen kapcsolata elfogadhatóbbá váljon. Az esküvőt ugyanis semmilyen anyakönyvi adat nem támasztja alá, a két gyermek keresztlevelében pedig törvénytelen származás van feltüntetve. A lelkész és a polgárlány kapcsolatának története és a két gyermek születése arról tanúskodik, hogy ez a rendhagyó modell bizonyos mértékig elfogadható volt ebben a korban. Litzenmayer Mária Terézia „apósa”, Fülöp Szárazvám utca 9. szám alatti házában lakott, és a végrendelet alapján örökölt is Scherz után. Helyzete tehát közismert volt, de nyilvánosan kitárgyalatlan maradt. Fia, Vilmos családja kegyelettel ápolta Scherz páter emlékét és szellemi hagyatékát, és legalább a magánéletben vállalták a nevét is.

Elena Kurincova

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink