Szabó Réka: „Pozsonyban is remekül elkeverem magam, de néha pont így találok benne jó helyeket”
Folytatjuk a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás megalakulásának 10. évfordulója alkalmából indított cikksorozatunkat. Ezúttal egyesületünk grafikusát és látványtervezőjét, Szabó Rékát mutatjuk be. A számtalan internetes megjelenés és kiadvány mellett ő a Pozsonyi Naptár szerkesztője és kültéri kiállításaink egyik szerzője.
Szabó Réka
Magyarországiként hogy kerültél kapcsolatba Pozsonnyal?
Először egyetemistaként töltöttem több időt a városban, szakmai gyakorlaton voltam a Pozsonyi Magyar Intézetben. Budapesten születtem, és csak felnőttként kezdtem el igazán megismerni Pozsonyt. Meg is döbbentett utólag, mennyire keveset tudtam róla valójában. Folyamatosan ismerkedem vele, és a Kifli ebben nagyon jó társ. Együttműködünk a kezdetektől, nyitottságuk a város múltjának sokféle nézőpontból való bemutatására mindig vonzott. Izgalmas beleásni különböző témákba, időszakokba, helyszínekbe, városi rétegekbe egy-egy fotózás, kiállítás vagy kiadvány tervezésekor.
Mikor kerültél igazán mélyebb kapcsolatba a várossal?
Az építészet, a városi tér, az épületek a maguk történeteivel régóta érdekelnek, nem is tudok úgy járni az utcákon, hogy a lábam elé nézzek. Még Pesten is hajlamos vagyok eltévedni, pedig elég sokat járkáltam benne, de nem oda nézek, ahova kellene, felfelé bámulok a homlokzatokra. Pozsonyban is remekül elkeverem magam, de néha pont így találok benne jó helyeket, és a maga legyalogolható léptékével könnyebb dolgom van vele. Kiflis városnéző sétákon szerettem meg olyan épületet is, ami előtte nem tartozott a kedvenceim közé. Ilyen volt a rádió, amit az előadással kísért bejárás során fedeztem fel részleteiben, és akkor értettem csak meg igazán ezt a városképileg meghatározó épületet, rácsodálkozva arra a bonyolult koncepcióra, amit tervezésében képviselt. Teljesen más szemmel nézek rá azóta.
Pozsony a téli kikötőből Szabó Réka fotóján
Van kedvenc épületed, városrészed Pozsonyban?
A sok régi épület mellett a téli kikötő a nagy kedvencem Pozsonyban, egy kiállítás készítésekor bóklásztam benne először, de kiflis sétán is fotóztam benne. Különös oázis a város közepén, egyszerre rozsdaövezet, még funkcionaló kikötő, természeti környezet meghökkentően nyugodt Dunával és rengeteg izgalmas zuggal, műhellyel, hajótesttel, formával.
Duna a téli kikötőben
Látványokat tervezel. Mi a koncepciója, üzenete a kiflis munkaidnak?
Vizuális nevelést (szobrászatot) és kultúraközvetítést tanultam, ami aztán össze is kapcsolódott az idők és véletlenek során, mert kulturális tartalmak közvetítését kell megtámogatnom vizuális eszközökkel. Szemlélődő típus vagyok, elmélyedek a részletekben, ebből szűrödik le aztán egy-egy feladat során, hogy mit is lehetne kiemelni, alkalmazni a sok jel közül egy adott tartalom felmutatásakor. Ez a fajta vizuális tervezés alárendelődik a közvetítendő anyagnak, a közvetítő felületnek és annak a célnak, hogy közönsége be tudja fogadni, találjon azonosulási pontokat, amiken keresztül aztán kapcsolódni lehet és kiváltódnak bizonyos érzelmek. A Pozsonyi Kifli jelenlegi pop-up kiállítása is egy ilyen folyamat révén állt össze – rengeteg családi fotó közül lettek kiválogatva azok, amelyek nemsokára, még májusban kikerülhetnek végre – a járványhelyzet miatti halasztások után – a Pozsonyi Városi Múzeum udvarára. Egyébként amikor ezeket a felvételeket végignéztem, rengeteg apróságot találtam rajtuk, ezekkel mind külön-külön kéne foglalkozni – csak példaként említem a 20. század eleji műtermi felvételek retusálási szokásait, amiket szépen össze lehetne vetni a mai gyakorlatokkal.
Batka János, egy pozsonyi levéltáros világa című kiállítás installálási munkálatai közben
Milyen témával foglalkozik ez a pop-up kiállítás?
A pop-up kiállítás címe „Ich bin ein Pressburger / Ich bin eine Pressburgerin / Régi pozsonyiak vagyunk”. A leszármazottak nagylelkűségének hála kilenc régi pozsonyi család hagyatéka került digitalizálásra. A kiállításba ennek csak a töredéke fér, de történeteiket nagyjából így is végigböngészhetjük a kiállításon.
Idén több kültéri kiállításunk is lesz Pozsonyban.
Igen, már 2017 óta tematikus pop-up kiállításokat készítünk évente. A családi fotóalbumok után a Régi vásárcsarnok elé tervezünk egy piactörténeti tárlatot, majd később egy köztéri szobrokkal foglalkozót. Pozsonyban – persze más városokban szintén – sétáltak, sőt még mindig sétálnak a szobrok is, köztérről (jó esetben) köztérre, mint identitáspolitikai sakkfigurák. XY elmegy a-ból b-be, YZ meg b-ből c-be, mert minden köztérnek megvan a maga identitása, kontextusa, történelme, amit a mindenkori hatalom alakítani igyekszik. A Pozsony belvárosában a német, magyar, majd szlovák fennhatóság idején történt köztéri szoborvándorlást már egyszer érintőlegesen feldolgoztuk a Halló, Pozsony! című kiállításban. Most bővebben is körüljárhatjuk a témát, és már most tudom, milyen nehéz lesz lemondani egy-egy képről, szoborról, hogy beférjünk a meghatározott keretek közé.
„Ich bin ein Pressburger / Ich bin eine Pressburgerin / Régi pozsonyiak vagyunk” című kiállítás meghívója
Milyen további munkáiddal találkozhatunk idén nálunk? Milyen terveid vannak?
Két könyvön is dolgozni fogunk, az egyik egy fotóalbum lesz az említett családi albumok képeiből, a másik pedig a pozsonyi kifli, mint péktermék történet foglalja össze.
Együttműködésünk során találkoztam többször a pozsonyi levéltár izgalmas anyagaival – az első pop-up kiállítás képei is innen származtak, Batka János levéltáros hagyatékából. A következő Pozsonyi Naptár képei is a levéltárból kerülnek majd ki, alig várom, hogy kiválogathassuk, örömmunka lesz. Emlékszem, egyszer a nyílt napjukon (kesztyűs) kézben tarthattam például azt a táviratot, ami a Ferenc Ferdinánd elleni merényletről tudósított. Hátborzongató volt tudni, hogy utána elkezdődött az első világháború.
Dokumentumok a Pozsonyi Városi Levéltárban
Más, grafikai szempontból csodálkoztam rá egy kézzel írt céhes könyvre, amely telis-tele van gyönyörű, változatos, szinte kalligráfiaszerű, kézzel rajzolt tipográfiával. Jó lenne ezt feldolgozni valamilyen formában, hogy többen is megismerhessék.
Pozsonyi Kifli
Támogatóink


Támogassa az értékes dokumentumok, családi fotóalbumok, könyvek, fényképek és képeslapok megmentését, hogy ne vesszen feledésbe a háromnyelvű város, Pozsony atmoszférája.
Egyesületünkbe tagsági kérelem kitöltésével és beküldésével magánszemély vagy szervezet is beléphet.
Hirdessen weboldalunkon!