A Friedliche Hütte gyermeke: Margita Matrková a régi Pozsonyra emlékezik

Uncategorized @sk
2021 09 19.

Élete első éveit a Friedliche Hütte nevű népszerű üdülővillában töltötte – ez nagyapjáé, a Vízi kaszárnya korábbi kantinosáé volt. Tipikus háromnyelvű pozsonyi családban nőtt fel. Tizenkilenc évesen saját szemével látta az Apollo kőolaj-finomító bombázását, amiről fényképeket is készített. A pozsonyi Margita Matrková, szül. Rublíková (1925) családja és a város történetéről beszélt a Pozsonyi Kiflinek.

 Margita Matrková (fotó: Braňo Bibel)

Szakolcáról (Skalica) származó édesapja egy biztosítótársaságnál dolgozott. Pozsonyi születésű édesanyja egész életében háztartásbeli volt. Apja az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után költözött a városba. A fiatal állam új hivatalai és szervezetei ugyanis szlovákul beszélő dolgozókat kerestek, amiből hiány volt. Édesapja, mivel tudott szlovákul, gyorsan elhelyezkedett az Első Szlovák Biztosító alkalmazottjaként dr. Wagnernál, a Hviezdoslav téren (Hviezdoslavovo námestie, a korábbi Kossuth Lajos tér). Akkor még csak érettségije volt, de a munka mellett matematikát tanult az egyetemen. Mivel nem vetette fel a pénz, a városon kívül lakott a szőlőhegyen, az Újvilági út (Novosvetská ulica) közelében. Egyszer munkából hazafelé tartva a Friedliche Hütte villa parkjában megakadt a szeme egy fiatal lányon. Ő lett Margita anyja.

A pozsonyi Vízi kaszárnya a Monarchia idején. 1940 után a déli szárnyát lebontották, majd az épületet 1969 és 1977 között a Szlovák Nemzeti Galéria igényeinek megfelelően átalakították, többek között hozzáépítettek egy vegyes visszhangot keltő „áthidalást” (forrás: a Pozsonyi Kifli archívuma).

Nagyapa kantinja

Margita Matrková anyai nagyapja ugyanarról a vidékről származott, mint Štefánik tábornok. Jó szervezőkészséggel megáldott, vállalkozó szellemű ember volt, amit Pozsonyba költözése után kamatoztatott is. Ő biztosította a Vízi kaszárnya katonáinak étkeztetését. Szolgálati lakást kapott a laktanyában, és az egész családját bevonta a munkába. Ő maga a konyha ellátásáról gondoskodott, ahol külön főztek a tiszteknek, és külön a közkatonáknak. Ez a felesége, Margita néni nagyanyjának feladata volt, aki a Duna egy osztrák oldalán fekvő faluból származott. Egy idő után az ő nővére is besegített a konyhai munkába, így az a Monarchia idején igazi családi vállalkozásként működött. Margita néni édesanyja is a kaszárnyában született.

Minden reggel hatkor neki kellett fogni a zöldségalaplé készítésének. Erről a feleség gondoskodott, amíg meg nem megbetegedett – tuberkulózist kapott.

A család egészen az első világháború végéig a kaszárnyában lakott. Margita néni nagyapja megpróbált a nyüzsgő városközpontnál egészségesebb környezetet keresni beteg feleségének. Csehszlovákia megalakulása után azonban elvesztette munkáját. Az új államnak új káderekre volt szüksége, akik nem szolgálták a megszűnt Monarchiát. A vállalkozó szellemű nagyapa ezért – felesége egészségét is szem előtt tartva – a családi megtakarításból megvásárolt egy telket a rajta álló villával magasan a város felett, a Motzengrund (ma Machnáč) nevű kirándulóhelyen.

A Pammap.sk portál szerint 1820 előtt épült Friedliche Hütte („Békés kunyhó”) villa a Motzengrundi út (Drotárska cesta) és a Na stráni utca között állt. A földszintes épületre 1892-ben Keusch Antal tervei alapján felhúztak egy emeletet. A villát a második világháború után lebontották (forrás: Pammap.sk, Viktor Farár gyűjteményéből).

A kis parkkal övezett, a szállás mellett takarítást és étkezést is kínáló Friedliche Hütte népszerű üdülőhellyé vált. Üzemeltetéséről Margita néni családja gondoskodott. A nagymama sajnos néhány év után belehalt betegségébe.

 

Rublíkék

Margita néni szülei a Friedliche Hütte kertjében ismerkedtek össze. A kölcsönös vonzalomból 1922-ben házasság lett, bár a menyasszony apja ezt kezdetben ellenezte, mert így elvesztett egy munkaerőt. A család továbbra is szobákat adott ki, az elszállásolt vendégekről pedig gondoskodni kellett. A Rublík házaspárnak 1925-ben lánya született, aki a Margita nevet kapta, majd hat évre rá megszületett Alica.

A kis Margita a szüleivel ötéves koráig a nagyapjánál lakott, a Friedliche Hüttében. A nagyapa végül 1930 körül eladta a villát, és a másik lányával Ligetfaluba (Petržalka) költözött, ahol kertes házat vásároltak, és gyümölcstermesztéssel foglalkoztak.

A Rublík család 1933-ban a családi album egy fotóján (forrás: Margita Matrková családi fotóalbuma)

 

Rublíkék a város peremére, a Turčianska utcába költöztek. Margita édesapja és néhány biztosítótársasági kollégája itt vásároltak telkeket, ami akkor nagyon olcsó volt. És bár a város széléről beszélünk, ez még mindig közelebb volt a központhoz, mint a Motzengrund, ahol addig laktak. Nagy kertjükben gyümölcsöt termesztettek, Margita édesanyja pedig befőzte a termést.

 

 

Háromnyelvű háztartás

Margita tipikus pozsonyi családban nevelkedett. Édesapja szlovák volt, gyermekeivel is szlovákul beszélt. Édesanyja német származású volt, ő németül beszélt a gyerekekkel. És mivel mindkét szülő magyar iskolába járt, ez lett a közös nyelvük, mivel az anya szlovákul, az apa pedig németül nem beszélt túl jól. Vagyis a családban a régi Pozsony mindhárom nyelvét használták.

Margita 18 évesen, pöstyéni (Piešťany) népviseletben (forrás: Margita Matrková családi fotóalbuma)

 

Kirándulás helyett bombázás

Margita a második világháború idején kezdte meg egyetemi tanulmányait, Juraj Hronec professzornál tanult matematikát. Egy nehezebb vizsga után a barátnőivel úgy döntöttek, hogy kirándulnak a Vaskútra. Azon a Pozsony számára végzetes napon, 1944. június 16-án már éppen indulni készültek, amikor felzúgtak a városban a szirénák. Ekkor a barátnők egyikénél, Ildikónál voltak a kertben, és látták a városra hulló bombákat. Átrohantak egy másik közös barátnő, Pipi családjának telkére, a magasan fekvő Partizán utcára (Partizánska, az egykori Vutkovich Sándor utca), ahonnan jobban látták, mi történik a városban. Az Apollo kőolaj-finomító felett sűrű füst gomolygott. Margita az eredetileg a kirándulás miatt magával hozott fényképezőgéppel elkészítette első fotóját erről a tragikus napról. Anélkül, hogy a szüleiket egyáltalán értesítették volna, a városba siettek, egészen a Jakab városbíró térre (Jakubovo námestie), ahol Margita elkészítette második fényképét, egy lebombázott házról.

 

Ritka felvételek, amelyeket maga a fiatal Margita készített az Apollo kőolaj-finomító bombázása után (forrás: Margita Matrková családi fotóalbuma)

 

A német ajkú nagynéni tragédiája

Margita anyai nagynénje a Friedliche Hütte eladása után Ligetfalun élt az édesapjával. Egész életében neki segített a munkában és a háztartásban. A második világháború után, amikor a német és részben a magyar lakosságot is kitelepítették a városból, a németek számára létesített ligetfalui táborba került. Apja olyan tervet eszelt ki a kiszabadítására, hogy cselekvőképtelenné nyilváníttatja. Ebből azonban nézeteltérések támadtak a családban, és mire ezeket sikerült elsimítani, a tábort felszámolták. Margita nagynénjét, aki addig legfeljebb Szentgyörgyig (Svätý Jur) jutott a városból, egészen a Balti-tenger partjára, Rostockba deportálták.

Munkásszállón helyezték el, és egy dróthúzó üzemben kellett dolgoznia. Miután egész addigi életét a háztartásban töltötte, egyszeriben egy gyárban találta magát, és ez nem tett jót az egészségének. Az átéltek hatására Németországban meghalt.

Margita a férjével évekkel később az NDK-ban ellátogatott arra a munkásszállóra, ahol a nagynénje lakott, és a sírját is megtalálták a temetőben.

Margita mindig szerette a mozgást. Jégpálya a mai téli stadion helyén (forrás: Margita Matrková családi fotóalbuma)

 

A háború után Margita férjhez ment dr. Matrka ügyvédhez, és három gyermekük született. Egyebek mellett fizika- és kémiatanárként dolgozott Metód utcai (Metodova) gimnáziumban.

Pozsonyban élte le egész életét, és legféltettebb kincse az a fényképalbum, amelyben családjával és barátaival kapcsolatos emlékeit őrzi.

Köszönjük Margita Matrkovának, hogy a rendelkezésünkre állt, és megtisztelőnek érezzük, hogy éppen a Pozsonyi Kifli Polgári Társulással osztotta meg emlékeit (fotó: Braňo Bibel)

Peter Janoviček

Fordította: Böszörményi Péter

Támogatóink