A mottóul választott idézet, amely izgalmas, új megvilágításba helyezi az ember és a legjobb barátja több évezredes közös történetének kezdeteit, az egyik leghíresebb magyar etológus, Csányi Vilmos A kutyák szőrös gyerekek című könyvéből származik. Tény, hogy nincs még egy olyan állat, amely ennyire kötődne az emberhez, és ennyiféleképpen segítené kétlábú gazdáját. Már a legkorábbi […]

Egy ritkaság: panoráma-képeslap a Bécs felé közlekedő vonatról Ligetfalu megállón. Peter Martinko archívumából Nehéz kezdetek Jozef Tauber bécsi mérnök 1898-ben állt elő a bécsi és pozsonyi villamoshálózat villamos vasútvonallal történő összekapcsolásának tervével. Elképzelése szerint a pálya Bécs belvárosából indult volna, és a Schwechat – Fischamend – Petronell – Deutsch-Altenburg – Hainburg útvonalon, át az országhatáron, […]

„A Körper Károly fotográfus fényképeiből készült tavalyi sikeres „Souvenir de Pressbourg” sorozat után egyértelmű volt, hogy a Kozics Ede-féle műterem fotóiból szeretnénk közkinccsé tenni egy válogatást naptár formájában. Az idén 150 éves Pozsonyi Városi Múzeum által rendezett időszaki kiállítás alapján nagyából ismertük az anyagot. A Kozics-féle műterem több évtizeden keresztül működött a városban, így rengeteg […]

Az emberi erő és elme együttesen elérte, hogy az őstengerek mélyén élő mészhéjú élőlények leülepedő vázaiból a Föld több száz fokos hőjének hatására és az egymásra nehezedő lemezek nyomása alatt keletkező, majd a kőzet felgyűrődése által felszínre jutó márvány egyik darabjából műalkotás szülessen. Élet volt a folyamat elején, és életet lehelt az alkotó tehetséggel megáldott […]

A királyné kedvenc városa Mi sem lehetett természetesebb, gondolhatnánk, mint hogy a dualizmus korában egy majdnem-fővárosban utcát neveznek el a császári és királyi címet viselő Ferenc József szimpatikus feleségéről, Erzsébetről, akit Magyarországon leginkább csak Sisiként emlegettek és emlegetnek ma is. Csak hogy a mai Mickiewicz utca nem arról az Erzsébetről kapta a nevét, hanem egy […]

Ilyen például dr. Eugen Lesný 1933-ban épült villája is a Mosóczy utca (Mošovského) 5. szám alatt – annak a Christian Ludwignak az értékes alkotása, aki nem sokkal később az első pozsonyi „felhőkarcoló”, a Manderla-ház egyik tervezőjeként vált ismertté. Arról az emberről azonban már kevesebb szó esik, aki számára Ludwig ezt a funkcionalista házat tervezte. Eugen […]

Bäumler 1847. február 23-án született egy ismert pozsonyi hentes családjába. Apjának a Mészpiac (Suché mýto) 26. sz. alatt volt boltja (a házat a 70-es években lebontották). Jóllehet kiemelkedő szellemi képességei már zsenge korában megmutatkoztak, ugyanaz a sors várt rá, mint Batkára és Lénárd Fülöpre (velük korábbi számainkban foglalkoztunk): atyja konokul elutasította a tudományos pályát, és […]

Kezdjük ott, hogy a Prágai Magyar Hírlap 1937. december 25-i számában nemrég véletlenül rábukkantunk egy cikkre, melynek címe Régi, szép pozsonyi karácsonyok… Az írás néhány régi pozsonyi és csallóközi karácsonyi szokásról tesz említést, de a legszórakoztatóbb talán mégis a felvezetése: „A karácsonyi népszokások lassanként kimennek a divatból. A rádió, a repülőgép és az autó rohanó […]

A selmecbányai születésű ifjút 1893-ban szentelték pappá a ferences rendben. Malacka (Malacky) és Budapest után végül Pozsonyban állapodott meg, és művészi tehetsége is itt teljesedett ki. A festészet és a zene egyaránt érdekelte. Kiváló orgonistaként felkarolta és elindította pályáján a város tehetséges szülöttjét, a később világhírű zeneszerzővé lett Franz Schmidtet. A 20. század elején fiúénekkart […]

A pozsonyi vashonvéd a „nemzeti áldozatkészség szobrainak“ népes családjába tartozik, pontosabban a történelmi Magyarországon ennek a családnak az alapítója. Az első ilyen jellegű szobrot Bécsben állították fel 1915. március 6-án a Schwarzenberg téren. Alkotója Joseph Müller volt, az ötlet pedig Theodor Hartig gróf, Ferenc Ferdinánd egykori tengerészadjutánsától származott. Egy középkori lovagot ábrázolt, s a „Wehrmann […]

Nagyobb térképre váltás A pozsonyi reformátusok 1895-ig az evangélikus egyházba tagozódtak. Ideiglenes istentiszteleti helyszínként használhatták az Apátzak utcai (Panenská) magyar-szlovák (ún. kis) evangélikus templomot, az Evangélikus Teológiai Akadémia nagytermét a Konvent utcában, valamint a Védcölöp utcai (Palisády) új líceum tornatermét. Az említett esztendőben azonban formálisan is önálló gyülekezetté váltak, és templom építését kezdeményezték. A református […]

A város méltán népszerű létesítménye 1895. május 5-én tárta ki először kapuit a vendégei előtt. Népszerű, hiszen ebben a korban a fürdőszoba többnyire hiányzott az otthonokból, ezért sokan tisztálkodási célból keresték fel az ekkor még „Pozsony” néven ismert fürdőintézetet („Bad Pozsony”). Forrás: J. Cmorej: Pozsony – Régi képeslapok tanúsága, 2004  A hivatalos megnyitó egy nappal […]

A stadunk a Ferenciek terén. A Ferenciek tere az egyik legrégebbi közterületünk, hiszen már a 13. században létezett! Bár gazdag történetét jól ismerjük, mégis egészen más élmény itt mindennap hosszú órákon át érezni a történelem leheletét, mint az év egyéb szakában átsétálni a téren. Rudolf Alt, Franz Josef Sandmann: A pozsonyi Fő tér, webumenia.sk A […]

Lent, az erdészháznál mindig megnézem a Bäumler-emlékművet és a „Sóltz pihenő” feliratot viselő padot, utána felbaktatok a Majakovszkij utca lépcsősorán – amely pontosan 242 fokból áll –, majd a Hegyi Park Galéria (balról) és a Feike vendéglő (jobbról) mellett elhaladva, elzarándokolok a park legmagasabban fekvő pontjáig, ahol Alexander Trizuljak Ülő nő című alkotása, a szobrászművész […]

Josef Hofer fotója, az Apácapálya 1930 körül.  Pozsonyi Városi Levéltár,www.pammap.sk.  Erre járva azon szoktam gondolkodni, milyen kép fogadott volna a középkorban, az utca születésének idején, amikor errefelé még szőlők és polgári kertek feküdtek, és a város védcölöpökkel megerősített külső erődítése húzódott a közelben. Az utcát először 1368-ban említik Nunnen Pewnt, azaz apácadűlő néven. A klarisszáknak volt […]

A város mai lakói számára a „Váralja” általában nem több egy elvont kifejezésnél. A régi pozsonyiak azonban még emlékeznek a Vár fenséges romjai alatti utcácskákra, a nyüzsgő Zsidó utcára, Vár útra, Kisfaludy Károly utcára és Petőfi utcára, amelyek a Zsigmond-kapu, illetve a Vödric vagy a Zuckermandel felé vezettek. A sötét boltocskákra, amelyek kínálatában kis túlzással […]

Újra pezseg a város 1825. Magyarország a reformkor küszöbén áll, közigazgatási központja, azaz tulajdonképpeni fővárosa már negyven éve Buda, ott székel a fő pénzügyi hatóság, a Magyar Kamara, de a király helytartója, az ország második embere, József nádor is. Pozsony ekkorra már sokat veszített korábbi jelentőségéből, a 18. század második felének virágkora a múlté, I. […]

  A káptalani könyvtár jelentősége A magyarországi középkori könyvtárak, miután főként az egyház hozta őket létre, elsősorban liturgikus, teológiai, egyházjogi köteteket, kódexeket tartalmaztak. A fennmaradt jegyzékekben világi könyvekre alig akadni. Nem volt ez alól kivétel Pozsony sem, Esztergom társkáptalanjának városa, ahol a 14–15. század során három könyvtár bizonyíthatóan létezett. A legkorábbi és legjelentősebb a káptalani […]

B. Mánya Ágnes Arcképek és homlokzatok c. legújabb munkája az 1890 és 1914 között Pozsonyban megépült házakat és tervezőiket, kivitelezőiket mutatja be saját levéltári kutatások, a korabeli regionális sajtó, valamint a vonatkozó magyar és szlovák nyelvű szakirodalom felhasználásával. Az egykorú képekkel gazdagon ellátott könyv illusztrációinak törzsanyaga a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás on-line adatbázisából való, amelyet […]

A székesegyház egykori temetője területének reprezentatív átalakításáról folyó vita a 18. század végéig nyúlik vissza, amikor különleges királyi rendelet tiltotta meg a templom körüli temetkezést. A magyar királyi kamara építészei, Lander Lőrinc és Franz Anton Hillebrandt ekkor készített tervei azzal számoltak, hogy a teret déli irányban megnyitják az akkori nevén Hosszú vagy Úri, később Szilágyi […]

Schüttkasten: A halálomról Felség, melyet a napokban olvastak fejemre az ősi városházban. Aszonták, hogy hasznavehetetlen nyomorék vagyok, nem érdemlem meg, hogy tovább álljak vártát Felséged háta mögött. Lealáztak, a sárga földig, amelylyel virágnyitó májusban egyenlővé leszek. (Hangja elcsuklik.) Mária Terézia: Úgy, úgy, szegény fiam. Ki gondolta volna, hogy téged, akit az emberek élelmezésére emeltettelek, az […]

„A gőzhajó nálunk egészen új jelenés lévén; első útját tavaly tette szeptemberben, Bécstől Pestig; festeni fogom azt. – Míg a Duna egyéb hajóinak teknője üreg, s a vendégszoba rajtok kiáll a teknőből: a gőzhajón a vendégszoba egy felfordított teknő üregében látszik lenni, s a vendégszoba rejtve van. Oda és a kemenczékhez grádicsokon esik a lemenés. […]